Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
A Németalföld és határvidékeinek szobrászatához
Nord de la France" című lille-i kiállítás katalógusában találtunk. Ez a kiállítás jelentős eredményeket hozott a határterületek művészetére vonatkozóan. A három angyal, mely Krisztus szenvedéseinek eszközeit hordozza, a lille-i Szépművészeti Múzeum tulajdona. Egy angyalfigurát illusztrálhatunk fényképpel (21. kép), 2;i provenienciájuk sajnos ismeretlen. Ezeken a szobrokon, úgy mint a budapesti Szent Mihályon a redőzet faragása és az alakfelépítés nagyvonalú. Nem vész el a mester a redők aprólékosságában, mint a németalföldi munkák esetében. Jellemző úgy a budapesti műtárgyra, mint a lille-i szobrokra vonatkozóan a viszonylag kisméretű fej, melyet csigás hajzat keretez. Ez megfelel a francia és németalföldi határvidék típusainak. A ruharedőzet kemény, sokszor szögletes faragásmódja is rokon az alkotásokon. A fentiekben felsorolt jellegzetességek alapján helyeztük el szobrunkat az észak-francia művészeti körben, bár bizonyos mértékű rokonságot figyelhetünk meg rajta Hainaut művészeti epicentrumának, Tournainak szobrászati alkotásaival. A 15. század második feléből, az alsó-rajnai származású, Kölnben működő Tilmann mester műhelyéből való, újonnan restaurált Mária és Evangélista Szent János szobrokról részletesebben kívánunk szólni. A XXV. Művészettörténeti Kongresszuson, Bécsben, a szobrokkal kapcsolatban utaltunk arra, milyen fontos és hasznos lenne a Tilmann mesternek és műhelyének tulajdonított alkotások gazdag sorából kiállítást rendezni, a mester művészi személyisége és műhelye sajátosságainak tanulmányozására (24—25. kép). 24 A jelenlegi külföldi szakirodalom e mester körébe utalja a Szépművészeti Múzeum említett két szobrát, 25 s a Tilmann mesterrel kapcsolatos teljes szakirodalom és a szobrászi analógiák figyelembevételével ezt indokoltnak tartjuk. Kongresszusi beszámolónkban említettük — itt azonban képekkel, s a régi Kálvária együttes dokumentum értékű fényképének bemutatásával kívánjuk hangsúlyozni — annak az elengedhetetlen fontosságát, hogy a Krisztus-corpust is tanulmányozni kell, amennyiben a két szoborról szólunk (27. kép). A szoborcsoport valószínűleg valamely kölni templom diadalíve alatt állhatott s azután kerül Grosskönigsdorfba, az egykori bencés női kolostor területét védő fal külsejére, az út mellé. A Corpus jelenleg is ott van. A Krisztus szobor feje — úgy mint az Evangélista Szent Jánosé — teljesen Tilmann mester típusalkotásának megfelelően készült. A viszonylag széles arcra, a ferdén felfelé emelkedő szemöldökre, a nyitott ajakra kell itt utalnunk (28. kép), 26 A Krisztus-corpus egészét tekintve megállapíthattuk, hogy a Tilmann mesternek tulajdonított — a II. világháborúban elpusztult — kölni Gross St. Martin templom Kereszt oltárának Krisztusa hasonló típusú. 27 Ez utóbbi azonban későbbi, éret23 Sculptures Romanes et Gothiques du Nord de la France, Lille 1978—79, 147., 74. kép. 2 ' 1 Szmodis —Eszláry É., i. m. 75. 25 Hilger, H. P., Bildnerei in Siegburg, in Heimatbuch der Stadt Siegburg, II (1967) 341 ; Didier, R.—Krohm, H., Les Sculptures Médiévales Allemandes dans les Collection Belges, Bruxelles 1977, 100. 26 Hilger, H. P., Ein Altarschrein des Kölner Bildhauers Tilman van der Burch in Breitscheid (Kreis Neuwied), in Festschrift für Franz Graf Wolff Metternich, Rheinischer Verein, für Denkmalpflege und Landschaftsschutz Jahrbuch (1974) 143. Ezek a tulajdonságok láthatók a neki tulajdonított talán 1470 táján készült Szent Kristóf figurán is. Lásd: Hilger, H. P., Der Meister des hl. Christophorus im Dóm zu Köln, in Kölner Dómblatt, Köln 1967, 69., 1—2. kép. 27 Hilger, H. P., Heimatbuch, der Stadt Siegburg II, 333—338., 127. kép. 1509-ben alapítják az oltárt.
