Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
A Németalföld és határvidékeinek szobrászatához
ban található (16. kép). 17 Ev. Szent János köpenyének lépcsőzetes esésű redőzete, a hátsó, jobbfelé tekintő nőalak arca a mi szobrunkéval rokon. Véleményünk szerint ebben a körben kell keresni múzeumunk Fájdalmas Máriájának alkotóját. Feltételezhető, hogy a Franciaország északi részén működő mesterek sorába tartozott és a Maas vidékéről származott. Szobrunkon a ruha drapériája aljának faragása már a többi Maas-vidéki Madonnán látható megoldás szerint történt, a mellett, hogy a köpeny formai megoldásánál a Pépin de Huy műhely kisugárzásának hatása szerepet játszhatott. Szintén Maas-vidéki, a 14. század közepéről való alkotásként határoztuk meg — a budapesti kiállításon először bemutatott Máriát a Gyermekkel (20. kép). 18 Rongált állapota és helyenkénti kiegészített volta ellenére is jelentős műtárgy ez a mindeddig publikálatlan darab. A Maas-vidéki manierizmus kifinomult, rajzos jellegű irányzatával még egyidőben 1350—1360 táján jelentkezett ugyanitt az újból szobrásziasabb megfogalmazásra törekvő áramlat. 19 Ebbe a fejlődésbe illeszkedik be ez a nagyméretű tölgyfa Madonna, mely köpenyének és ruházatának redőzetében a Liège-i Saint Servais 1330—1340 körüli Madonnáját látszik követni (19. kép), míg arca, fátyla és hajzata a Huy-i Notre Dame 14. századi álló, kőből való Madonnájával rokon. 20 A vidék szobrászatára jellemző a berakásos díszítés alkalmazása az alakok mellén és a nyaknál. Ennek nyomai láthatók a szobron. A Liège-i Saint Servais Madonnájának hatására számos szobor készült a város környékén. A Maas-vidékének ez a püspöki székhelye egyházszervezetileg Kölnhöz tartozott, ezért a német és francia befolyás egyaránt érvényesült művészetében. A budapesti Madonnán valamely francia típus közvetett hatását feltételezhetjük. Szobrunkat komoly fenségesség jellemzi, ami ritka a német szobrászatban ebben a korszakban. A realizmusra és a szobrásziasságra való törekvés az 1430-as évekig tartott, s bizonyos mértékig hatással volt a 15. század egyik legfontosabb németalföldi szobrásziskolájának a brüsszelinek kialakulására. 21 A következőkben tárgyaljuk a 15. század második felének és a 16. század elejének emlékeit. Bár a műtárgyakhoz fűződő attribúciós részletkérdések megoldására is törekedtünk e szakaszban, célunk azonban itt is elsősorban a Németalföld és a határvidékek művészeti kapcsolatának vizsgálata volt. A 15. század második feléből való, észak-francia körből származó, tölgyfából készült, hátoldalán is kidolgozott Szent Mihály arkangyal figurát kell részletesebben tárgyalni, annak ellenére, hogy rövidebben a németalföldi szobrászattal kapcsolatos katalógusainkban és kongresszusi referátumunkban is szerepelt (22. kép). 22 Legközvetlenebb analógiákat hozzá a „Sculptures Romanes et Gothiques du 17 Forsyth, William H., A Group of Fourteenth Century Mosan Sculptures, in Metropolitan Museum Journal, 1968, Volume 1, 54—55, 23. kép; A márvány és keményfa szobrászat összefüggéseiről 1. még: Kosegarten, A., Inkunabeln der gotischen Kleinplastik in Hartholz, in Pantheon XXII (1964) 302—321. 18 Németalföldi szobrászat, 3. sz. Tölgyfa szobor, régi festés nyomaival, magassága 142 cm, ltsz. 69.2. Minisztériumi átadás, 1969. 19 Didier, R., La Wallonie le Pays et les Hommes, i. h. 20 Devigne, M., i. m. Pl. XI. 48. és 49. kép. 21 Didier, R., i. m. 324. 22 Szmodis —Eszláry, É. : Klassifizierungsfragen von gotischen Statuen, in XXV. Internationaler Kongress Für Kunstgeschichte, CIHA, Wien 1983. Arbeitsgruppe „Neue Forschungsergebnisse und Arbeitvorhaben" 9. 74., 20 és 21. a —c. képek.
