Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Kallikles Budapesten
nos. 20 A triviális ábrázolás sem vezet tovább. A felirat azonban igen, ha nem is ezen az úton. Kalliklésé nem az egyetlen név, amely a Drezda-festő vázáin kaZos-ként előfordul. Kívüle még hármat ismerünk: Charmidést, Hippónt és Timoxenost. Charmidès és Hippón neve megjelenik a Providence-festőnél is, Charmidésé és Timoxenosé a Nikón-festőnél, mindhárom a Charmidés-festőnél. Bár a kalosnév egyezése önmagában nem jelent az egyidejűségnél közelebbi kapcsolatot a vázafestők között, a vázaformák, a rajz-stílus és további kalos-nevek egyezése alapján jogosnak látszik Webster feltevése 21 hogy ezek, és még néhány hasonló okokból hozzájuk kapcsolható festő legalábbis egy ideig közös műhelyben dolgozott az 5. század második negyedében, 22 bár az összetartozó festők körét nyilvánvalóan túl tágan vonta meg. Webster munkájának sokat vitatott fő tétele az, hogy az athéni vázáknak ábrázolásuk tárgya szerint elkülöníthető számottevő része megrendelésre készült valamilyen különleges alkalomra (győzelmi ünnepség, lakoma stb.) vagy ajándékul, és a kalos feliratoknál, ha nem istent vagy héróst jelölnek, a név a megrendelőé vagy azé, akinek számára a vázát megrendelték. A feltevés egyik fő nehézségét, hogy ezeknek a fcaíos-feliratos vázáknak jelentős részét Athénon kívül, elsősorban Itáliában találták, azzal a további feltevéssel próbálta meg áthidalni, hogy a vázákat, mikor az alkalom, amire készültek, elmúlt, olykor eladták, és használt áruként kerültek a tengeren túli kereskedelembe. Bár bizonyos, hogy készültek vázák magán megrendelésre meghatározott alkalmakra, az alkalomnak megfelelő ábrázolással is, hogy a JcaZos-nevek egyes esetekben az ábrázoltat jelölik, 23 — akinek azonban emiatt nem kell a megrendelővel vagy a címzettel azonosnak lenni —, továbbá hogy kerülhettek némelykor vázák használtan a kereskedőhöz, Webster elméletét, mint a három jelenség összefüggő és általános magyarázatát, általában elvetették. Minden jel arra mutat, hogy a vázakép tárgyát néhány kivételes esettől eltekintve, mint például a Panathénaia-amphorák, csak általában határozta meg a korízlés, egy-egy szellemi, esetleg politikai áramlat, vagy ritkábban az a nem-görög vevőkör, amelynek a vázákat szánták, vagyis a magán vevők túlnyomórészt nem közvetlenül, pontos előírásokkal, 24 hanem csak közvetve, mint egy igény képviselői határozták meg a vázák ábrázolásainak tárgykörét. Ami a fcalos-feliratokat illeti, itt joggal utaltak a kalos (és kaié) akklamáció általános elterjedésére, nemcsak a vázákon, hanem a tárgyi kultúra más műfajaiban, tetőcseréptől parittyakőig, 20 Robinson, D. M.—Fluck, E. J., A Study of the Greek Love-Names, Baltimore 1937, 124, utal egy Kalliklès 425 körüli sírfeliratára, de joggal nem erőlteti az azonosítást, bár a vázák keltezése alapján nincs kronológiai akadálya. 21 I. m. (fent 17. j.) 23—24, 35—36; a csoportról fent 16. j. Immerwahr, H. S., in Studies in Attic Epigraphy, History and Topography presented to E. Vanderpool (Hesperia: Suppl. XIX), Princeton 1982, 63—64, rámutat, hogy ez egyáltalán nem általános jelenség: a Jcalos-nevek az esetek jelentős részében nem kapcsolódnak műhelyhez, festőhöz vagy vázaformához. 22 A keltezés szempontjából fontos, hogy a Drezda-festőhöz közelálló Charmidésfestő kevés ismert vázájának egyike azonos kereskedő-jegyet visel a Berlini-festő késői vázáival: Johnston, A. W., Trademarks on Greek Vases, Warminster 1979, 46, 120. 23 Robinson—Fluck, i. m, (fent 20. j.) 6; Beazley, a 17. j.-ben i. helyek, több példa; Immerwahr, i. h. (fent 21. j.) 59—64. 24 Vö. Beazley, J. D., in Spina e l'Etruria padana, Firenze 1959, 50; Boardman, J., Expedition 21 (1979) 4, 34.
