Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)

Kallikles Budapesten

és az irodalomban is,

25 valamint a számos tulajdonnév nélküli kalos-íeliratra ; mindez inkább arra mutat, hogy a váza-feliratokon „kalos, a szó legtágabb értelmében, az élet szenvedélyes helyeslését jelenti" annak bármely területén vagy helyzetében,

26 Az athéni vázák Webstertől feltételezett jelentősebb másodkézkereskedelmének létezése sem igazolható semmivel,

27 de ha az volna, akkor is nehéz volna Webster elméletével összeegyeztetni, mert olyan tevékenységeket feltételezne, mint például a sírokra helyezett lékythosok összeszedése az athéni temetőkben tengeren túli értékesítésre.

28 A Drezda-festő vázáinak ismert lelőhelyeit áttekintve egy olyan további meggondolás merül fel a kérdéssel kapcsolatban, amelyet talán érdemes lesz szélesebb körű vizsgálatok tárgyává tenni. A festő 14 ismert lelőhelyű vázája közül 13 Görögországon kívül került elő, ezek közül 7 Gelában, 1 Szicíliában, 1 Locriban, 1 Ruvóban és 3 Nolában. A Drezda-festővel szoros kapcsolatban álló többi festő vázái lényegében ugyanezt a képet mutatják. A Providence-, Charmidès-, Nikón-, Oinoklés- és a Yale-lékythos-festő vázáinak lelőhelyeit a Drezda-festőéivel együtt összegezve kitűnik, hogy a 278 váza 197 ismert lelőhelyének mintegy negyede (53) görögországi, 61 szicíliai (ebből 46 Gela), 51 campaniai (ebből 32 Nola), 6 az Ión-tenger partján, illetve Apuliában van, 13 etruriai és mindössze 8 került elő az Adriai-tenger kereskedelmi útjának valamelyik állomásán (Felsinát is ide számítva). Ezek a mennyiségük folytán már releváns számok egy fontos ponton szembetűnő ellentétben állnak a kora-klasszikus kori athéni vázák kereskedelmének általános képével.

29 Az 5. század második negyedében az Etruriában talált athéni vázák száma lényegesen csökkent,

30 viszont jól felismerhető gazdasági okokból

31 ugrásszerűen emelkedett a Szicília és a Pó-vidék felé irányuló export. A kereskedelmi jegyek tanúsága szerint az ugyancsak jelentősen megnövekedett méretű campaniai váza-import szoros kapcsolatban volt a szicíliaival,

3

*

2 a gyér etruriai importnál pedig Campania és Spina-Felsina közvetítésével egyaránt lehet számolni.

33 Filippo Giudice nemrégiben az egykorú athéni vázák egy másik csoportjának lelőhelyeit elemezve arra az eredményre jutott, hogy ezeknek megosz25 Robertson, M., JHS 95 (1975) 296; vö. Robinson—Fluck, i. m. 46—47, illetve 14—45. 26 Robinson—Fluck, i. m. 11—12. 27 Eisman, J. J., AJ A 77 (1973) 448; Cook, R. M., Class. Rev. 25 (1975) 125; Boardman, i. h. (fent 24. j.); Johnston, i. m. (fent 22. j.) 40—41. 28 Cook, B. F., Ant. Journ. 54 (1974) 95; Cook, R. M., i. h. 28 A kérdés természetesen független attól, milyen szerepe volt a vázák exportjának a korszak athéni kereskedelmében: az ismert lelőhelyek arányán van a hangsúly. Az athéni kerámia-exportnak a fentiek szempontjából legfontosabb tényeit jól szemléltetik Boardman táblázatai, i. h. (fent 24. j.) 36—37. :w Villard, F., La céramique grecque de Marseille, Paris 1960, 26; To re Ili, M., Dial, di Arch. 8 (1974—75) 54—55; Colonna, G., in Contribute* introduttivo alio studio della monetazione etrusca, Róma 1976, 16—17; legutóbb Martelli, M., in Civiltà degli etruschi, catal. della mostra (a cura di M. Cristofani), Firenze 1985, 179—181. 31 Vö. Vallet, G—

Villard, F., Revue Historique 225 (1961) 316. ;i2 Johnston, i. m. (fent 22. j.) 17, 49. A szicíliai-campaniai kapcsolatokról ebben a korszakban Frederiksen, M., Campania, Róma 1984, 93—116, az athéni vázák importjáról 104 és 137. j. (irodalom). Etruria és Szicília egykorú kapcsolatairól Colonna, G., in Atti del Congresso lntcrnazionale di Numismatica II, Róma 1962, knyomat. 8—9. X] Etruria és Campania: Johnston, Lm. 15, 17. Spina és Etruria: Giudice, F., in APARCHAI. Nuove ricerche e studi . . . in onore di P.E. Arias I, Pisa 1980, 284; Colonna, G., Annali delta Fondazione per il Musco „Claudio Faina" 1 (1980) 50.