Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
Újonnan meghatározott Escalante festmény Budapesten
lyébe került. Ez lehetett az a korszak, amikor Rizi az udvar számára kezdett dolgozni (királyi festőnek, ,,pintor del rey"-nek nevezték 1656-ban). Rizi kapcsolata az udvarral különleges jelentőséggel bírt tanítványai szempontjából is, mert lehetővé tette számukra, hogy megismerjék az Alcázar (a Királyi Palota) festménygyűjteményét. Palomino hangsúlyozza Veronese és Tintoretto műveinek mély hatását a fiatal Escalantéra. Annak ellenére, hogy a műveikről készített egyetlen másolata sem maradt fenn, gyakorlatilag biztosra vehetjük, hogy számos órát töltött műveik tanulmányozásával és másolásával. Első ismert művei között két olyan festmény van, amelyek elárulják, hogy Escalante különösen jól ismerte a kissé manierisztikus, majdnem túlzó pózokat, amelyekkel az általa annyira csodált itáliai mestereknél gyakran találkozunk és ezek tanúsítják színezésük iránti fogékonyságát is. A szóban forgó művek a Padovai Szent Antal (egy madridi magángyűjteményben) és az Alexandriai Szent Katalin (a Szent szimbolikus győzelme Maxentius császár felett) a Santos Justo y Pastor (Las Maravillas-nak is nevezett) templomban, Madridban (25. kép). Ez a két festmény,amely 1660 köré datálható, sok közös vonást mutat a budapesti Szent Sebestyénnel. A budapesti Szeplőtelen Fogantatás, amely jelzett és datált is, Escalante életművében döntő fontosságú szakaszt képvisel. Színskálája határozottan kivilágosodni látszik és bizonyos témái, illetve alakjai, például Mária, inkább a flamand, mint az itáliai művészet hatását árulják el. A madridi iskoláról írott tanulmányában A. Beruete y Morét ezt a képet mint van Dyck hatásának képviselőjét említi, 15 s véleményét osztja E. Trapier is abban a tanulmányában, amelyet van Dyck és a 17. század végi madridi iskola kapcsolatáról írt. 16 Utóbbi szerző egy másik, ugyancsak 1663-ból datált festményt is említ, az Angyali üdvözletet — jelenleg a Hispanico Society of Americában (New York) — amelynek színei van Dyck festményeinek meleg színezésére emlékeztetnek. 17 Életművének további szakaszában Escalante ügyesen ötvözte vizuális inspirációja két forrását. A legnagyobb megrendelés, amit kapott, az az 1667—1668 között a madridi Merced Calzada templom számára festett 18 darabból álló ótestamentumi sorozat volt, amely az Oltáriszentség megalapításának szimbolikus előképeit ábrázolta. Ez a sorozat szétszóródott, néhány kép el is veszett. Legismertebb darabjai közé tartozik Az okos Abigél és a Hit diadala az Értelem felett, amelyek a Pradóban vannak. E sorozat néhány darabja rokon az egykorú, vagy közel egykorú spanyol festők műveivel. Az élénk, néha pasztelles színek és az egyenletes megvilágítás együttes alkalmazása Murillo és Alonso Cano művészetére emlékeztetnek, arra a két mesterre, akiknek a művészetét éppen úgy tanulmányozhatta, mint ahogy találkozhatott is velük Madridban. Escalante egyházi intézményektől is kapott megbízásokat, számos barokk templom díszítésére azok közül, amelyek a fővárosban és környékén a 17. század végén épültek. A bencés San Placido templom számára két nagy oltárképet festett, a Szent Jánost és a Mária Magdolnát (mindkettő ma is eredeti helyén). Palomino említ egy pályázattervet is egy Oltáriszentség repozíciós oltárhoz, amely elveszett, s amelyet a toledói katedrálisban kellett volna felállítani a Szent Hét idején. A megrendelést erre a műre eredetileg 1668-ban a festő mes15 Beruete y Morét, A., The School of Madrid, London 1909, 227. 16 Trapier, E., „The School of Madrid and Van Dyck" in The Burlington Magazine 99 (1957) 270. 17 Trapier, i. m. 270.
