Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
Újonnan meghatározott Escalante festmény Budapesten
tere, Francisco Rizi kapta, aki Carreno de Mirandával és Dionisio Mantuanóval dolgozott együtt. Palomino és egy későbbi, utólagos életrajzban J. A. Ceán Bermúdez egyaránt számos más vallásos megrendelésről beszélnek Escalantéval kapcsolatban. 18 1670 körül Escalante tuberkulózisban megbetegedett és 37 évesen halt meg, korai véget vetve egy olyan életpályának, amely Palomino szerint csodálatosan ötletteli volt (de tan peregrino ingenio). Halála mélységes szomorúságot keltett festőtársai körében, akik további ragyogó műveket vártak még tőle (adelamtemientos muy superiores). Visszatérve a budapesti Szent Sebestyénhez, két kérdés vetődik fel vele kapcsolatban. A legfontosabb a datálás kérdése, a másik pedig a jelentésére vonatkozik. Ami az első problémát illeti, egy olyan időpontot feltételezhetünk, amely a festő művészi tevékenységének legelső korszakára esik, amikor alakjai ábrázolásában még egy modorosan egyénieskedő koncepciót képviselt és amikor művészetében a velencei művészet hatása dominált. A festményt tehát az 1650-es évek végére datálhatjuk, talán még fennmaradt első műve, a korábban említett Szent Antal előttre, amelyhez közel áll az alak fizikai felfogásában és beállításában. Nagyon érdekes megfigyelni az erős hasonlóságot az alakok megcsavart pózában és a fák uralkodó szerepében a madridi Szent Katalin és a Szent Sebestyén között. E helyütt reprodukáljuk Escalante egy másik, kevésbé ismert művének fényképét, amely ugyancsak a budapesti Szent Sebestyénhez közeli időre datálható (azaz 1658—60 közé). A Bob Jones University (Greenville, DélKarolina, Egyesült Államok) gyűjteményében lévő Krisztus keresztelésében hasonló színek kombinációját használja, amelyben a mélylilák, barnák és sárgák dominálnak (26. kép). Jelentékeny hasonlóság mutatkozik meg a legfinomabb ecsetvonások alkalmazásában is, amely olyan részleteken figyelhető meg, mint a Keresztelő állatbőrből készült köpenyének szőrzete, vagy a két figura haja és szakálla. Hasonlóképpen baloldalt egy fa ad egyensúlyt a kompozíciónak, míg jobbra tájképi részletre nyílik széles kitekintés. Végül, ami a Szent Sebestyén jelentését illeti, az ellenreformáció alapvető lényegét kifejező képpel állunk szemben. Ez az emberi törékenység felett diadalmaskodó Hit festménye. Sebestyén, a kereszténység kezdetének mártírja, aki kész volt feláldozni vallásáért az életét, saját korában ugyanezt az eszményt jelentette a „modern ember" számára is egy olyan korszakban, amikor a katolicizmust az eretnekség veszélye fenyegette. Ezt a festményt tehát a spanyol barokk festészet sok más mártíriumjelenetével hasonlíthatjuk össze, például Ribera (Szent Fülöp mártíriuma), Zurbarán (Szent Serapion) vagy Carreno (Szent Bertalan mártíriuma) műveivel, amelyekben mind a katolikus állhatatosság igaz képeit láthatjuk. EDWARD J. SULLIVAN 18 Ceán Bermúdez, J. A., Diccionario histórico de los más ilustres profesores de las bellas artes en Espana, I, Madrid 1800, 28—30.
