Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)
Egy „preromantikus" festő a settecento kezdetéről: Antonio Francesco Peruzzini
Valószínűleg ugyanezeknek az éveknek a terméke az a Keresztelő Szent Jánost a pusztában ábrázoló festmény (43. kép), mely a közelmúltban került Budapesten árverésre, s valaha a kiscelli Schmidt-kastély berendezéséhez tartozott. Felfogásmódja, kidolgozásának virtuóz igényessége a Gregori által közölt munkák közvetlen közelségébe helyezi. 13 Azok a Peruzzini-képek, melyek a firenzei nagyherceg gyűjteményében voltak, mutatják, hogy készítőjük a maga romantikus szemléletmódját a tengerképekre is kiterjesztette. A víz ábrázolása szinte semmit sem változtat a képek hangulatán, színskáláján; mintha csak egyre menne számára, hogy az erdőshegyes táj „vet hullámokat", vagy a tenger. A viharos tengerképek egyik legszebbike a Szépművészeti Múzeumba került (44. kép) s ott Marco Ricci neve alatt szerepel. 14 A festmény lakkrétege erősen megsárgult, így ma a fehér felhők sárgás-barnás színűek. Egy tisztítás vélhetően felfokozná a kép dinamikáját, elevenségét, feltárva a művész valószínűleg legkésőbbi műveinek egyikét, annak teljes szépségét. Amennyire megnyugtatónak tűnik a fenti négy mű Peruzzinihez való kapcsolása, —• s közülük a két fekvő formátumú a legjelentősebbnek tekinthető önállóan festett művei között — csaknem annyira bizonytalan az 1700 körüli, vagy azelőtt festett darabok azonosítása. Magnasco hatása Peruzzinire ekkor még sokkal erősebb volt, például a fák, a növényzet ábrázolása elmosódottabb, az egész táj „robbanó" dinamikája még hiányzik, a figurális részek megfestésénél pedig kifejezetten magnascói sztereotípiákat találunk. Igen valószínű, hogy különös véletlen folytán Peruzzini e korábbi tevékenységének két darabja is Magyarországra került — amennyiben a mester viszonylag korai képeivel kapcsolatban akár a „valószínűség" szó is egyáltalán helyénvaló lehet. A legjelentősebbikét, egy nagy tájképet mosónőkkel és szerzetesekkel Magnasco neve alatt árverezték el — e képnek azóta sajnos nyoma veszett. 15 Egy másik rendkívül tetszetős, de kisebb igényű Magnasco-parafrázis viszont megmaradt, s ma is budapesti magángyűjteményben őrzik. le Az előtérben a Magnasco-művekről ismerős és kevés változással átvett szerzetesek láthatók, a képet átszelő úton parasztok haladnak. Ezen a festményen (45. kép) már valamivel jobban felismerhetők a későbbi Peruzzini „kellékek": a nagy felületet elfoglaló, Cavalière Tempesta nevét egyes kutatókban nyilván nem egészen véletlenül felidéző felhők, a hajladozó fák, melyek törzsén titokzatos fény csillan. A képszerkezet azonban még feltűnően bizonytalan, szinte ügyetlen; a későbbi munkák hatalmas természeti színpadához képest erőtlen, esetleges. A hosszú időn át ködbe burkolózó, s ma is csak nagyon kevéssé ismert Peruzzinire valóban csak a legutóbbi évtizedben figyelt fel a művészettörténet, 13 Vászon, 97X73 cm; mint 18. századi genovai festő munkája került eladásra a Postatakarék 107. számú budapesti árverésén 1943-ban, 91. szám; újabban mint 18. századi északolasz kép került a Bizományi Áruház Vállalat 64. képaukcióján kalapács alá 1984-ben 36. szám alatt; jelenleg budapesti magángyűjteményben. 14 Ltsz.: 63.10. Vászon, 72,2X67,5 cm. Vö. Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 507. és Garas K., i m. 39. sz. Pigler Marco Riccihez közel álló, de vele nem azonos északolasz mesternek, Garas — a bellunói kiállítás alapján — Marco Riccinek tulajdonította. 15 Vászon, 148X116,5 m. Elárverezve: Ernst Múzeum Aukciói, XLIV. 1930. 219. sz. 16 Vászon, 105X137 cm. Elárverezve Almásy Teleki Éva Művészeti Aukciója, V. 1941. 360. sz. alatt mint Magnasco műve. — Éber L., Művészeti Lexikon, Budapest 1926, 108 — Kiállítva: Régi mesterek magyar magántulajdonban, Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1946. 54. sz. alatt, szintén mint Magnasco.
