Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)

Egy „preromantikus" festő a settecento kezdetéről: Antonio Francesco Peruzzini

EGY „PREROMANTIKUS" FESTŐ A SETTECENTO KEZDETÉRŐL: ANTONIO FRANCESCO PERUZZINI Magyar gyűjteményekben több olyan festmény található, melynek mestermegnevezése Marco Ricci velencei tájképfestő, Sebastiano Ricci unokaöccse felé hajlik, anélkül, hogy ezek az attribuciók igazán nyugvópontra jutottak volna. Lévén, hogy e művek — egyetlen kivétellel — mindmáig magángyűjteményekben vannak, a diszkusszió nem éppen viharos; pedig e képek kvalitása, rendhagyó jellege, mi több, aránylagos ritkasága mindenképpen több figyelmet érdemelne. Mindehhez természetesen hozzájárulhatott a Marco Ricci körüli homály, bizonytalanság is, melyet az 1963-ban rendezett bellunói és bassanói kiállítás a jelek szerint kevésbé volt képes tisztázni, mint azt a kutatás akkor és még később is egy ideig remélte.

1 Azóta ismét sűrűbbé vált a korai Ricci-műveknek gondolt képek körüli köd; e darabok egy részének rendkívül erős magnascói ihletettsége, romantikus szenvedélyessége a későbbi reprezentatív, de sokkal szárazabb és a zsenialitás jegyeiből sokkal kevesebbet felmutató hiteles Marco Riccikkel sehogyan sem volt összhangba hozható.

2 E bizonytalan szerzőségű, ugyanakkor felette vonzó képekkel kapcsolatban mindig is lappangott a gyanú, hogy Alessandro Magnasco és Marco Ricci között létezett egy olyan mester, alci az előbbi hatását igen egyéni módon asszimilálta, s az általa kialakított modorral hatott Marco Riccire is. Ezt a művészt, akinek neve régi leltárakból már régebben is ismert volt, Edoardo Arslannak sikerült egyik tanulmányában kétséget kizáró egzaktsággal egy ma is meglévő művel szembesítenie; a kutatás szerencséjére olyannal, mely meglehetős pontossággal datálható, ráadásul bevilágít abba a meglehetősen kusza kapcsolatrendszerbe, mely a két Ricci, Magnasco és — az Arslan által az „árnyak világából" előszólított, ismét testet öltő, most tehát már nevén nevezhető — Antonio Francesco Peruzzini között fennállt.

3 Az Arslantól közzétett kép Szent Antal megkísértését ábrázolja, s a milánói Porro-gyűj teményben őrzik, ahová a család felmenőitől, a Paganiktól került. Cesare Pagani márki — mellesleg a maga idejében miniszterségig vitte — milánói gyűjteményének hagyatéki leltára a képekkel együtt került a Porro-családhoz, s abban található a 277-es szám alatt a mű leírása: „Un quadro grande con la Tentaz

e di S. Antonio abb

te del Perugino e Rizzi L. 105." A leltár 1707. december 1-én kelt, kevéssel Cesare Pagani halála után, s miután a festmény 1 Pilo, G. M., Marco Ricci, Catalogo délia Monstra, Venezia 1963. 2 Marco Ricci érett, jellegzetes műveinek kitűnő példája található a Szépművészeti Múzeumban: Folyóparti táj rakodókkal, ltsz.: 66.21. Vö.: Garas K., A velencei settecento festészete, Budapest 1968. 40. sz. 3 Arslan, E., Contributo a Sebastiano Ricci e ad Antonio Francesco Peruzzini, in Studies in the History of Art dedicated to William Suida, New York 1959, 305.