Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)

Néhány újdonság a flamand és holland csendéletek körében

valóan más kéztől származik.

8 Ilyenkor az egyenletes ritmusban egymáshoz csatlakozó, azonos hangsúllyal, külön egységekként ábrázolt virágfejek gondos megfestése jellemzi az antwerpeni kismester stílusát, ami felismerhető a budapesti Virágcsokor esetében is. Andries Daniels a Brueghel-műhelyben tanulta a mesterséget, ifj. Pieternél 1599-től, de példaképének id. Jan Brueghelt választotta. A Bársony-Brueghel számos követőjének és utánzójának egyike lett, aki azonban a sokoldalú mester virág- és gyümölcsfüzéreinek finomságát és gazdaságát sohasem érte el. Az ünnepi virággirlandok megörökítése által Antwerpenben kialakult képtípus a XVII. század közepére nagyon divatossá vált. Daniel Seghers és tanítványai munkáiból Európa minden nagyobb múzeumába jutottak darabok.

9 Seghers nevéhez kapcsolva került először a nagyközönség elé Budapesten egy pompás Gyümölcsfüzér is, mely szoborcsoportot utánzó grisaille-t keretez (31. kép).

10 Az attribució a középen látható dombormű DS monogrammját vette alapul, ez azonban nyilvánvalóan nem szignatúra. A kép tisztítása során egyébként világossá vált, hogy a medaillont kitöltő rész a gyümölcsfüzérnél később készült.

11 A szerzetes-festő halhatatlanságát hirdető kép (Hommage à Daniel Seghers) ikonográfiái elemzését az 1981-es kiállítás alkalmával elvégeztük,

12

, mindeddig nyitva maradt azonban a szerzőség kérdése. A virággal kombinált gyümölcs-, vagy gyümölcs- és zöldségfüzérek festői Jan Davidsz. de Heem közvetlen és távolabbi követői közül kerültek ki. A legtöbb hasonló kompozíció az 1650—60-as évekből Joris van Son nevéhez fűződik.

13 Fénykép alapján a madridi Prado és a koppenhágai Királyi Múzeum szignált festményei, valamint egy virággal kombinált gyümölcsfüzér üres kartus körül brüsszeli magángyűjteményben, szembetűnő rokonságot mutatnak a pesti képpel.

1,1 Másrészt a műkereskedelemben előforduló, jelzés nélküli gyümölcsfüzérek 8 A Hairs cikkében szereplőkön kívül: Versailles, Palais des Congrès, 1979. febr. 25. 27. sz. két virágfüzér rézre festve, 44,5X56 cm, középképen A gyermek Jézus fürdetése és Keresztelő Szent János almát nyújt a gyermek Jézusnak. 9 A budapesti Szépművészeti Múzeum ebből a típusból N. Veerendael egy Máriabüsztöt keretező Virágfüzérét (ltsz.: 3445) és egy N. v. Hoy által jelzett Szent Család virágfüzérben című képet (ltsz.: 58.15) őriz. Utóbbi csendéleti része azonban valószínűleg nem Hoytól, hanem Seghers egyik követőjétől származik. 10 Kiállítva 1962-ben, Szépművészeti Múzeum: Csendéletkiállítás, XV—XVIII. század, kat. 33. sz.; akkor még magántulajdonban. — Arte Antica e Moderna 20. 1962. Notiziario II—IV. — Bár a képet megszerzésekor, 1977-ben még „Daniel Seghers (?)"ként leltároztuk, ez az attribució tarthatatlannak bizonyult. Ltsz.: 77.14, olaj, vászon 107X83 cm. 11 A restaurálást Kovács Zsuzsa végezte 1977-ben. 12 Jubileumi Kiállítás, 75 éves a Szépművészeti Múzeum, Budapest 1981, Kat. 79. sz. A reliefet utánzó, grisaille-ban festett középképen a DS monogramos emlékművön három puttó dolgozik, körülöttük a plasztikus művészetekre utaló festő és szobrász eszközök. A pompás gyümölcsök mulandóság jelképből a továbbélés — feltámadás szimbólumává válnak azáltal, hogy az élet folytonosságát biztosító magvaikat is láttatja a festő. 13 Hairs, M.-L., Les peintres flamands de fleurs au 17

e siècle, Bruxelles 1955, 241— 242.; Greindl, E., Les peintres flamands de natures mortes, Bruxelles 1983,

2 381—383. 14 jelzett, datált Joris van Son 1657-ből: Diaz-Padron, M., Museo del Prado, Catalogo de Pinturas I. Escuela Flamenca Siglo XVII, 1975, 247. — Jelzett, datált párdarabok 1664-ből és 1665-ből: Koppenhága, Királyi Múzeum. Kat. 177. és 178. sz. — Jelzett, datált 1652-ből kiállítva: Bruxelles, 1965, Le siècle de Rubens. Kat. 267. sz. (mint J. v. Son 1658!); ugyanez Greindl, E., i. m. (1983) fig. 219.