Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)
Néhány újdonság a flamand és holland csendéletek körében
többsége is Joris van Son neve alatt szerepel. 15 Az ábrázolásmód Heemre emlékeztető, lágyabb festőiségével szemben azonban, amit Son autopsziából ismert képein tapasztaltunk, 16 a budapesti példány színeiben markánsabb, formái feszesek, hatása kontrasztokban gazdag. A kartusra függesztett, a sarkok felé mintegy kiterített ágakkal a képmező egészét kitöltő, súlyos gyümölcsfüzér plasztikusan, szinte a térbe kidomborodva jelenik meg. Az egyes gyümölcsök karaktere, anyagszerűsége, már-már tapinthatóan érzékletes. A fényhatás is az ellentéteket fokozza. — A motívumok elrendezése, a plaszticitás és a fény-árnyék hatás tekintetében jó analógia Jan Pauwel Gillemans I. jelzett londoni képe, 17 melynek középső része szintén később készült (32. kép). A frappáns egyezések mellett azonban feltűnő a kvalitásbeli különbség, mely részben magyarázható a londoni kép rossz állapotával. Haboznunk kell a kitűnő minőségű budapesti Gyümölcsfüzér Gillemansnak tulajdonításában, ha elfogadjuk E. Greindl és M.-L. Hairs cseppet sem hízelgő véleményét e mesterről. 18 Űgy véljük azonban, a csendéletkutatásban is vannak még olyan feltáratlan területek, melyek kellemes meglepetésekkel szolgálhatnak. — Gillemans londoni képével kapcsolatban írja R. Warner, 19 hogy amikor nem szignál, igen nehéz felismerni, mert különböző mesterek manírját utánozta. Mindenesetre jelzett művei közül az innsbruckival való összevetés sem zárja ki, hogy a budapesti képet esetleg ő festette. 20 A műfaji specializálódás velejárójaként a festők a kialakult csendélettípusoknak megfelelően, állandó motívumokból, meghatározott kompozíciós megoldásokkal, azonos felfogásban dolgoztak, így műveik nehezen különböztethetők meg egymástól. Éppen a Heem-követők körében meglehetősen tisztázatlanok az összefüggések. Különös nehézséget okoz az azonos nevű, ill. azonos módon szignáló id. és ifj. J. P. Gillemans, és Joris van Son és fia, Jan Frans van Son munkáit különválasztani. A négy mester stílusrokonságát közvetlen kapcsolatuk is magyarázza: az ifj. Gillemans neve szerepel Joris van Son tanítványai sorában 1652—65 között, és a két apa barátsága folytán Jan van Son, aki nyolc éves korában árván maradt, az id. Gillemans tanítványa lett. 21 Joris és Jan van Son műveinek elkülönítésére és karakterisztikus stílusjegyeik meghatározására törekedett A.-P. de Mirimonde 22 a francia vidéki mú15 A Greindl által említetteken kívül: Gyümölcsfüzér a kígyót eltaposó gyermek Jézussal, London, Old Master Galleries 1967. 32. sz. és Gyümölcsfüzér Charitas kompozíció körül, London, Sotheby 1978. dec. 13., továbbá Szent Család gyümölcsfüzérben, Sibiu (Nagyszeben) Brukenthal Museum, kiállítva: Bukarest, 1981—82. Dialógul Artelor. Scoala flamande si olandezä secolele XV—XVIII. Kat. 88. sz. — A budapesti képpel kapcsolatban Sam Segal is Joris van Son nevét említette. 16 Bruxelles, Musée Royal des Beaux-Arts, 440. sz. — Leningrád, Ermitázs, ltsz.: 2912. Kat. 1958. II. 101. 17 Victoria and Albert Museum, 4419—57. sz. Jelezve: Gilemans fe; olaj, vászon 175X145 cm. A középen látható tájkép a XIX. századból származik. — A festményt csak reprodukcióról ismerem; a fényképet a Victoria and Albert Museumnak köszönöm. 18 Greindl, E., i.m. (1983) 113.; Hairs, M.-L., i.m. (1955) 143. 19 Warner, R., Dutch and Flemish Flower and Fruit Painters of the 17th and 18th centuries, Amsterdam 1975, 2 80. 35a. 20 Innsbruck, Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum, ltsz.: 741; jelezve 1663-ból. 21 Hairs, M.-L., i.m. (1955) 143—145.; Warner, R., i.m. (1975) 241, 243; Bruyn, J.-P. de, Samenwerking van de Rubens-epigoon Erasmus II. Quellinus (1607—1678) met de vruchtenschilder Joris van Son (1623—1667). Jaarboek Koninklijk Museum voor Schone Künsten te Antwerpen, 1979, 281—94; Greindl, E., i.m. (1983) 134; Segal, S., A Fruitful Past, kiállítás katalógus, Amsterdam, Galerie P. de Boer — Braunschweig, Herzog Anton Ulrich Museum, 1983, 74. 41—42. sz. 22 Revue des Arts, 1960, 7—18. reprodukciókkal.
