Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

A Tisztelet a szülőföldnek kiállításról és a kortárs gyűjtemény gyarapodásáról

A TISZTELET A SZÜLŐFÖLDNEK KIÁLLÍTÁSRÓL ÉS A KORTÁRS GYŰJTEMÉNY GYARAPODÁSÁRÓL 1970-ben a Szépművészeti Múzeum, gyűjteménye történetében fontos szerepet játszó kiállítást rendezett a Műcsarnokban, XX. századi magyar származású művészek külföldön címmel.

1 A művek 85 alkotót képviseltek, olyanokat is, akik akkor már nem éltek: Moholy-Nagy, Mattis-Teutsch, Péri László, hogy csak a legkiválóbbakat említsük. Az összegyűlt művek tetemes része ajándék vagy vétel útján a Szépművészeti Múzeumba került, és a kortárs gyűjteményen belül megalapozódott egy, az alkotók közös nemzeti gyökerei alapján összetartozó kollekció. A kiállítás kapunyitásnak számított, amit a gyűjtemény fokozatos gyarapodása követett. Évről-évre több külföldön élő magyarnak nyílt egyéni tárlata is a fővárosban vagy vidéken. E spontán meg politikailag is támogatott folyamat jelentős állomása, az újabb közös seregszemle, a Tisztelet a szülőföldnek'

1 megvalósítása volt, 1982. dec. 17. — 1983. febr. 6. között, ugyancsak a Műcsarnokban. Az elsőnél nagyobbszabású bemutatót a Művelődési Minisztérium és a Magyarok Világszövetsége rendezte, a Szépművészeti Múzeum pedig a Szervező Bizottság munkájában vállalt részt. Tisztelgésre 38 nemzetközi tekintélyt hívtak meg, ugyanakkor különböző utakon közhírré tették a szabad jelentkezés lehetőségét. A zsűri válogatása után, 23 országból, 283 művész alkotása került a közönség elé. Az első alkalomhoz képest a résztvevők száma tehát megháromszorozódott, köztük most is kisebbségben találjuk az építőművészeket (31) és a fotóművészeket (23). A 12 év előtti kiállítók zöme a magyar avantgárdé, 1919 után emigrált jeleseiből állt, megfogyatkozott sorukhoz most két ifjabb nemzedék társult. A legfiatalabbak közt akad nem is egy, aki már a határokon túl született és íme, mégis szülőföldjének vállalta Magyarországot. Lakhelyük szerint legtöbben az USA-ból állítottak ki (59) és majdnem ugyanannyian Franciaországból (56). Figyelemre méltó volt a jelentkezők száma az NSZK-ból (22), Svájcból (20), Kanadából (16) vagy a távoli Ausztráliából (6) és Venezuelából (6). A kiállítás természetesen nem lett magyar, ezt senki sem várta. Majd az összes résztvevő, új környezete társadalmi és művészi impulzusai nyomán, már választott hazájában lett kiforrott művész. Más oldalról is halványodott a hazai indítás; az utóbbi évtizedekben erősen nemzetközivé vált a képzőművészet teljes tárháza. Mégis — biztos, hogy speciális művészettörténeti tanulságokkal fog szolgálni, ha a magyar és az egyetemes művészet ezen találkozási pontjait céltudatosan múzeumi gyűjteményben összesítjük. Hasznos ez, a nagyjából azonos 1 Katalógusát összeállította: Passuth K. 2 Katalógusát összeállította: Bárányi J.