Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten

élete/'

1 vagy a Trapani, Museo Nazionale Pepoli-beli műve,

52 s legutúbb 1982ben New Yorkban szintén hasonló művét árverezték el.

53 E művein szívesen kombinálta szőlő és egyéb gyümölcsök együttesét. Ezeken a szinte spontán, ugyanakkor sok esetben motívumaiban keresztény szimbólumokat hordozó csendéletein, amint arra legutóbb Marini utalt,

5

'

1 Giuseppe Reccóhoz hasonló témák foglalkoztatták és képalkotásaiban jól követhető a római mestereknek, Michelangelo Campidogliónak, valamint Cerquozzinak és a római eredményeket közvetítő Porporának és Abraham Brueghelnek az ösztönzése. A késői G. B. Ruoppolo festményeket elemezve, a nápolyi Matarazzo gyűjteményben lévő műve kapcsán Raffaello Causa megállapította, hogy a művész a fenti mesterek hatását Ötvözte.

55 A témaválasztás jellegzetes volta, a fény és színhasználat nápolyi harmóniája alapján, valamint a Bukowski árverésen (1973),

5ti Christie-nél, (1971)

57 és M. Marininál kiadott G. B. Ruoppolónak tulajdonított, Különböző szőlőindák, almák és barackok c. csendélettel

58 mutatkozó egyezések alapján, — az utóbbin a szőlőlevelek élének jellegzetes rajza is megegyezik — a budapesti két festmény G. B. Ruoppolo késői korszakába sorolható. Giovanni Battista Ruoppolo növendéke volt Aniello Ascione. A nápolyi gyümölcs- és virágcsendélet festészet 17. századi tradícióinak 18. századba való továbbvivője, akinek működése az 1680-tól 1708-ig tartó évtizedekről bizonyítható. A Szépművészeti Múzeum két Ascione festménye földre helyezett gyümölcs csendéletet dinnyével és őszibarackkal,

59 míg párdarabján gyümölcs csendéletet szőlővel és gránátalmákkal ábrázol.

110 A festményeket 1902-ben Werner Tamm képeiként leltározták be, majd 1954-ben Pigler Andor katalógusába „Német festő, 18. századi műveként vette fel.

111 A mester meghatározása Raffaello Causától származik (1966), Pigler Andor 1967-es katalógusában már Ascione műveként szerepeltette.

1

'

2 A festményeket 1973-ban restaurálták és az Olasz festmények a XV—XVIII. századból című kiállításon, Moszkvában és Leningrádban már Ascione műveiként állították ki.

,i:3 A restaurálás során, mindkét művön előtűnt a jobb alsó sarokban a mesterre jellemző módon az összekapcsolt AA jelzés (56—57. kép). 51 De Logu, G.: op. cit. 1962. r

'

2 Scuderi, V.: II Museo Nazionale Pepoli in Trapani. Roma, 1965. 35, Inv. No. 370. (XI. T) olaj, vászon, 115X152 cm. 53 Sotheby's, New York. „Important Old Master Paintings". January 21, 1982. 72, olaj, vászon, 127X151, 5 cm. 5/1 Marini, M.: In proscenio. (Róma, Régines Gallery), 1984. 36. 55 Ld. a 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 87, (38a kép), 53. 56 Bukowski Auktioner, Stockholm. 4—7 april 1973. (392) Kat. No. 179. 44. kép. A festményt Giuseppe Ruoppolo műveként árverezték, de sokkal közelebb áll G. B. Ruoppolohoz. Olaj, vászon, 135X96 cm. •">

7 Christie, London. 58 Marini, M.: op. cit. 1984. 9. kép, 36. Olaj, vászon, 87X107 cm. :>íl Budapest, Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 2147. Olaj, vászon, 36,3X73,7 cm. 6° Budapest, Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 2148. Olaj, vászon, 36,3X74 cm. Fotója itt közölve először. t!1 Pigler, A.: A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 391. 62 Pigler, A.: op. cit. 1967, 33, 34. 63 Italjanszkaja zsivopisz XV—XVIII vekov iz muzeja izobrazityelnüh iskusstv v. Budapestye. Moszkva, Leningrád, 1973. No. 1, No. 2. (A 2147 ltsz. kép fotója is közölve).