Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten

Ascione leggyakrabban dekoratív „gyümölcs-zuhatagokat" festett, melyek közül a legmonumentálisabb a cataniai Museo di Castello d'Ursinóban található.'''

1 Szívesen ábrázolt kacskaringós indájú, súlyos fürtöket hordozó vesszőket, közöttük esztétikusan csoportosított különböző gyümölcsökkel, hamvas szilvát, körtéket, barackokat, gránátalmát, de különösen szívesen festette meg a rücsköshéjú, gerezdéit dinnyét. A budapesti művek Ascione gyakran ábrázolt csendélet motívumait összesítik. E festmények leginkább a nápolyi Cenzato gyűjteményből közölt,

65 jelzett művére emlékeztetnek, ahol a kompozíció kissé magasabbra emelt, szétomló gyümölcs csendéletet ábrázol szőlővel, szilvával és körtével, míg a budapesti festményeken ugyanezek a gyümölcsök, szinte girlandszerűen elnyújtott kompozíciójukkal talán egy ebédlőben supraportaként betöltött dekoratív szerepükre utalnak. A 18. század első felének egyik legtermékenyebb nápolyi csendéletfestője Baldassare De Caro volt. De Dominici és Giannone

GU szerint Andrea Belvedere tanítványa. Kezdetben főleg virágcsendéleteket festett, majd érett művészként állat és vadász csendéletek festőjeként vált ismertté. Budapesten, magántulajdonban található egyik legjobb Lőtt vadmadaras csendélete (58. kép).

67 A jobb szélen apró víztükör utal a zsombékos tájra, ahol a képen látható vadlibák, kacsák, s apróbb, nagyobb vadmadarak élnek. A madarak nagyobb csoportját úgy tudja bemutatni a festő, hogy a középtérbe fonott kosarat állít, annak peremére, valamint a baloldali, magasabb sziklára is különböző fajtájú madarakat helyezett. Itt, a sziklán látható, jellegzetes monogram jelzése BDC, összeírt formában. A bal szélen, hatalmas lombos fa árnyékában ragadozó vadmadár gubbaszt, karmai között apró madárkát tart. Jobbra távoli, halvány színekkel érzékeltetett tájba fut a tekintet. A festményt a 18. század második negyedére datálták. Baldassare De Caro kevés művét datálta, ezért rendkívül nehéz a mester kronológiáját megvonni. A festmény jól felépített, kompozícióját tekintve, amely harmonikusan illeszkedik a tájba, s festésmódját, amely könnyeden, ám érzékletesen megfestett, úgy gondoljuk helyesen, ha e művet Baldassare De Caro késői alkotó korszakába soroljuk. 1982-ben, ajándékozással került a Szépművészeti Múzeumba Baldassare De Caronónak egy ismeretlen jelzett műve, a Csendélet vadmadarakkal (59. kép).

(W Sötét háttér előtt a földön három, különböző nagyságú, fehér, sötétzöld tollú, vöröslábú vadkacsa, felettük fonott kosár élén különböző apróbb, barna tollú vadmadarak. Balra a háttérben táj részlete sejlik. A festményen jobbra lenn Caro jelzés olvasható (BCD betűk egymásba írt módon). A festményt felső sávjában és két oldalán megcsonkították, erre nemcsak a restaurátori vizsgálatból, de jellegéből is következtethetünk. A festmény igazi megítélése, a datálás-felvetése, erősen besötétedett állapota miatt lehetetlen. Közlése gyűjtemény(i/

< Ld. a 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 96. (42b. kép). 65 Ld. a 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 97. (42a. kép), olaj, vászon, 47X63 cm. »De Dominici, B.: op. cit. 1846. IV. 402. (;7 Budapest, Magántulajdon. Olaj. vászon, 130X102 cm. Kiállítva ld. a 20. jegyzetben megadott kiállításon 70. sz., valamint ld. a 19. jegyzetben megadott kiállításon, No. 121. 87. A címszót Mravik László írta. (!s Budapest, Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 82.12. Olaj, vászon, 74X100 cm. Jelezve jobbra lenn BDCaro (BDC összeírtan).