Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten
a Szépművészeti Múzeum gyümölcscsendélete egy fejlettebb képépítéssel alkotó művész érettebb művének tekinthető, és keletkezési ideje legkorábban az 1680-as évtizedre tehető. A csendélet tájban típusába sorolható a következő két, párdarabot alkotó festmény, amely Szőlőtőkéket gyümölcsökkel és gránátalmával/ 1 ' 1 valamint Szőlőtőkék előtt elejtett nyulat és apró vad madarakat ábrázol/' 4 E festmények meghatározása hosszabb ideje foglalkoztatja a magyar kutatást. A szőlőskert sarkába helyezett csendéleten a szőlőtőkék közé fonott kosárba almákat és fügeágat, míg párdarabján, a hatalmas szőlőfürtöket hordozó bokrok elé, összekötött lábbal lőtt nyulat és egy kőlapra lőtt madarakat helyezett a művész. A festmény fényhasználatán érezhető a caravaggizmus ismerete, az éles, súroló fény a tőkék közé bevetődve, a növényeket, gyümölcsöket valószerűségükben domborítja ki. A távoli, megfoghatatlan égháttér elé emelkedő szőlőleveleket, akárcsak a festmény valamennyi motívumát bravúrosan festette meg a mester (54—55. kép). A Szépművészeti Múzeumban, a Csendéletkiállításon (1962) P. A. Barbieri meghatározással szerepeltek a festmények/' 5 Czobor Ágnes a kiállításról írt beszámolójában e meghatározását visszavonta/' 1 ' A budapesti magángyűjteményben őrzött festményeket 1981-ben újra kiállították/" s nyilvánvalóan a korábbi meghatározás hatására ragaszkodtak a „Bolognai festő, 17. századi műve" attribucióhoz, pedig e festmények mestere a római—nápolyi 17. század második felében működő mesterek között kereshető. Czobor Ágnes 1962-ben felismerte, hogy a Szőlőskert sarkában ábrázolt gyümölcs-csendélet kompozíciójában és léptékében is rokon a római Rotunno gyűjteményben található festménnyel. 48 De Logu e művet P. A. Barbierinek tartotta, majd 1964-ben, már A. Cerquozzi műveként állították ki/'" A Cerquozzinak tulajdonított szőlős, almás, gesztenyés csendéleten, bár a mester nagyobb távlatból szemléli a kert részletét és a festmény fényhasználata lágyabbnak tűnik a budapesti műveken tanulmányozhatónál, festésmódjuk, valamint vöröses okker színvilágból kiemelkedő sárgás folthatásuk megegyezik. E témával további rokon ábrázolásra a spanyol festészetben találtunk példát. Juan Labradort csupán néhány művéről ismerjük, közülük az 1636-ban jelzett gyümölcs-csendélete szintén jelzi a caravaggizmus ismeretét. 50 Labrador művészetére, akárcsak a budapesti csendéletek mesterére, valószínűleg a római caravaggizmus hatott. A 17. századi Nápolybban, Paolo Porpora mellett, elsősorban Giovan Battista Ruoppolo festett szívesen tájba helyezett, monumentális gyümölcs-csendéleteket. Legjelentősebb ilyen művei a nápolyi Museo de San Martino csend4:! Budapest, magángyűjtemény. Olaj, vászon, 124X93,5 cm. 44 Budapest, magángyűjtemény. Olaj, vászon, 124X93,5 cm. *5 Ld. a 20. jegyzetben említett katalógusban, 64. sz. és 67. sz. 4G C z o b o r, A.: „Mostra di nature morte, Budapest, Museo di Belle Arti." Arte Antica e Moderna, Bologna. 1962. ottobre-dicembre, II—IV. /|7 Ld. a 19. jegyzetben említett katalógusban, 33. sz. és 34. sz. 60—61. 48 D e Logu, G.: La pittura italiana del seicento. Firenze, 1931. A festményt színesben a borítón közölte. 4 " Ld. a 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 127. (56b kép). Olaj. vászon, 129X96 cm. 5ü pérez Sánchez, A. E.: op. cit. 1983. 43.
