Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten
Roberto Middione a „La pittura napoletana dal Caravaggio a Giordano" című kiállítás katalógusában Giuseppe Ruoppolót a 17. századvégi nápolyi festészet legmisztikusabb személyiségének nevezte. 34 De Dominici szerint Giovan Battista Ruoppolo unokája volt. 3 "' Születési éve ismeretlen, 1710-ben hunyt el. E napjainkban csupán néhány neki tulajdonított műről ismert mester életművébe illeszthető ez a csendélet. Bár a mesterre csupán kevés adat vonatkoztatható, ennek ellenére lehetségesnek tartom az attribuciót, mivel a mű magának Giovan Battista Ruoppolónak fiatalkori műveivel és a Giuseppe Ruoppolónak tulajdonított művekkel rokon több vonatkozásban. Caravaggista fénykezelés és átlós irányban felépített kompozíciók jellemezték G. B. Ruoppolo fiatalkori csendéleteit, különösen az 1650-es évekre datált oxfordi (Ashmolean Museum) művét. 31 ' E csendélet elemei, az articsóka és az apró hüvelyű bab(?) ismétlődik festményünkön is. Giuseppe Ruoppolo előszeretettel festette a citromot, spárgát, articsókát. Jellegzetesen éles, bár Giovan Battista Ruoppolónál lágyabb fényt kedvelt, festésmódja pasztózus. A valóság utánzására törekvő festésmódjával a budapesti mű közel áll Giuseppe Ruoppolónak a Duca di Martina gyűjteményben lévő csendéletéhez (53. kép). 3 ' A szemlélővel párhuzamosan elhelyezett citrom hasonlóan ábrázolt a nápolyi festményen és a letekeredő héjjal megfestett pasztózus festésmódja azonos kézre enged következtetni. A hámozott gyümölcs ilyen ábrázolása a németalföldi festészet hatását jelzi, Nápolyban nem gyakori. Giuseppe Ruoppolónak tulajdonítják a bolognai Molinari Pradelli gyűjteményben lévő Déligyümölcsök rézvödörrel c. csendéletét is, 3s amelynek fényhasználata, valamint részletgazdag, naturalisztikus gyümölcs-festése, a Szépművészeti Múzeum festményére emlékeztet. A E. Pérez Sánchez feltételesen G. B. Ruoppolónak tulajdonította a cadizi Piccardo gyűjtemény Virágokat, zöldségeket ábrázoló csendéletét. 311 Ez utóbbi művei inkább Giuseppe Ruoppolo művei közé sorolnám, mivel a kompozíció kiegyensúlyozatlan, esetleges volta, a fiatalabb mesterre inkább jellemző. E cadizi művön, a budapesti csendélet néhány eleme látható: spárgaköteg, citrom, zöldségek között ferdén elhelyezett gyümölcsös tál, amelyből itt is egy szál virág emelkedik ki. A gyümölcsök közé esetlegesen beszúrt virágcsokor motívuma Giuseppe Ruoppolo Molinari Pradelli gyűjteményben lévő Csendélet cédrus citrommal, narancsokkal és virágokkal képén hasonlóan látható/'" Bár a spanyolországi mű, az ábrázolt motívumokat tekintve gazdagabb, mégis lazább kompozíciót alkot, mint a dinamikusan felépített budapesti csendélet. Giuseppe Ruoppolót „spanyolos", a bodegón festészettel leginkább rokon mesternek tartja Raffaello Causa/' 1 Ez a karaktere részben igazolja a budapesti mű korábbi, spanyol meghatározását. A festmény jól dimenzionált, dekoratív, színhasználatában összefogott. A Duca di Martina gyűjtemény Giuseppe Ruoppolo csendéletének kompozíciójáról nem mondható ez el. Az utóbbi festményt M. Rosci az 1660—70 közötti évtizedre datálta/'- E művel összehasonlítva 34 Ld. 28. jegyzetben idézett katalógusban, 304. 33 De Dominici, B.: op. cit. 1844. III. 565. 30 Ld. 28. jegyzetben idézett katalógusban, No. 139. 260. Ld. 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 89. (54), 40a. kép. :,s Ld. 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 92. (55), 41a. kép. 39 Pérez Sánchez, A. E. : op. cit. 1967. 321—2, V. T. /|() Ld. 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 95. (56), 41b kép. 41 Ld. 16. jegyzetben megadott katalógusban, No. 89. (54) 42 Rosci, M.: La natura morta in: Storia dell'arte italiana, IV. Torino. 1982, 149 kép.
