Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten
Porpora festészetéről. ~ c ' Paolo Porpora az északi és a déli csendéletfestészet egyik összekötő egyénisége, aki az északi festészet vívmányait Nápolyba eljuttatta, s ezzel a nápolyi csendéletfestészet megújulását is elősegítette. A Csendélet gyümölcsökkel, relieffel és rózsával című mű Paolo Porpora késői korszakába sorolható, amely szoros kompozicionális és stiláris egyezéseket mutat a Valence (Drôme) múzeum „Virágok kis vadkacsákkal" című csendéletével (51-a. kép). 2 ' Balról ég részlete, jobbról domboldal előtt két antik relief töredék látható mitológiai ábrázolásokkal. A reliefek között virágok tömege borul az előtérig és a víztükörnél jobbra apró vadkacsák fokozzák az életszerűséget. E mű, valamint a szintén a Valence-i múzeumban található párdarabjának, a „Csendélet virágokkal, gyümölcsökkel és vörösbeggyel" című műnek kompozíciója és festésmódja olyan fokon rokon a budapesti művel, például a rózsák megfestésében, hogy a hasonló keletkezési időt is sejteti (51-b. kép). Porporának a nápolyi Martinelli gyűjteményben lévő csendéleteit Angela Tecce a Rómából való visszatérés idejére helyezte, az 1660-as évekre, valamint a Valence-i múzeum említett festményeivel rokon művekként jellemezte. 28 Ez a megállapítás, valamint a valence-i képek tradicionálisan Porpora késői korszakába való datálása 21 ' támpontot nyújt a budapesti festmény datálásához is. A budapesti csendélet motívumainak kiválasztásában, a tájba helyezett szarkofág töredék, valamint a gyümölcsök mesteri összekapcsolásában szintén érezhető a Porporát ért északi, holland, flamand hatás, amelyek alapján, a mű keletkezési idejét az 1660-as évtizedre tehetjük. A következő festmény az asztali csendéletek csoportjába tartozik. Jellegzetes, tompított élű asztal sarkán, a festmény előterében citromok, keresztbe, egymásnak támasztott spárgakötegek, articsóka, a háttérben hatalmas réz gyümölcsmosóban narancsok, articsóka, törökparadicsom, tetején, ferdén elhelyezett tálban málna, amelybe egy szál vörös-fehér cirmos szekfűt szúrt a mester. Baloldalon fonott kosárban, alig kivehetően gömbalakú gyümölcsök bontakoznak ki a lilásbarna háttérből. Az előtérben látható gyümölcsöket és zöldségeket a balról vetődő éles fény teszi jól kivehetővé. A natura visszaadására törekvő pasztózus ecsetkezelés, különösen a citromok megfestésénél szembetűnő. A Szépművészeti Múzeum előzőekben leírt Gyümölcs csendélete 3 " Alonso Vázquez műveként került az Esterházy Gyűjteménybe. A festményt Mündler, Mayer, Gaya Nuno, Vázquez feltételezett művének tartotta, H. Takács Marianna spanyol voltát kérdésesnek látta. 31 Pigler Andor katalógusába, részben Hoogewerffet követve, 32 aki már 1924-ben olasz műnek tartotta, „Olasz, vagy Spanyol, 17. századi mester műveként vette fel (52. kép). 33 20 D e Domic i ni, B.: Vite dei pittori scultori ed architetti napoletani. Napoli, 1844. III. 235. 27 M i r i m o n d, A. P. de: ,,Une nature morte énigmatique de Paolo Porpora au Musée du Louvre". La Revue du Louvre, Paris. 20. 1970. No. 3, 145—154; Causa, R.: op. cit. 1972. 383 kép. 28 La pittura napoletana dal Caravaggio a Luca Giordano. Torino, 1983. No. 96, 97. 226—27. 2Í » Causa, R.: op. cit. 1972. 1011. 30 Ltsz.: 799. Olaj, vászon, 80X101 cm. 31 H. T a k á c s, M. : Spanyol mesterek. Budapest, 1966. 39. kép. A festmény korábbi attribucióiról Id. Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Mesiter. Budapest, 1967. 333. 32 H o o g e w e r f f, G. J.: „Nature morte italiane del Seicento e del Settecento." Dedalo, Milano—Roma, IV. 1924. 620, 622. Pigler, A.: op. cit. 1967, 333.
