Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten

szemlélő felé fordított nyéllel egy kés, szinte a kirakott ízes falatokba való kóstolásra invitálja a szemlélőt, s ezzel az ábrázolás tökéletes valóságutánzását is jelzi, — jobbra pedig fehér narancsvirágok dekoratív foltja, alkotja a kellemes látnivalót. A festmény Giuseppe Recco alkotásaival egyezéseket, illetve összefüggéseket mutat. A csendélet elhelyezése, gyakori a Recco családban, akárcsak az ábrázolt tárgyak némelyike ismerős. A szabálytalan élő kőlap alapzat Giovan Battista Recco Halak és osztrigák című csendéletén (Stockholm, Nationalmuseum)

8 hasonló. Ugyanilyen alapzatra helyezte Giuseppe Recco, 1675-ben jelzett asztali csendéletét, amelyen halakat és rézedényeket festett meg.

9 A kompozíciós egyezéseket keresve feltűnő, hogy az egyik oldalon felemelt függöny, az asztali csendéletek kísérőjeként a háttérben, — Giuseppe Reccóra jellemző, több festményén is látható, így a Bottarinál közölt (Róma, magángyűjtemény) és a pesaroi múzeumban őrzött képein.

1

" A fémtárgyakat, elsősorban a rézedényeket a Recco család, de különösen Giuseppe Recco ábrázolta előszeretettel. A lapos fémtál feltűnik G. B. Recco stockholmi csendéletén, de ott látható Giuseppe Recco Görögdinnyés csendéletén is (New York, Schweitzer Gallery), ez utóbbi művön, a fémtál mellett, a kés is azonosnak tűnik a vizsgált budapesti festményen láthatóval.

11 A budapesti festmény legközelebbi analógiája a bécsi Dorotheumnál 1968-ban elárverezett, 1675-ben jelzett Giuseppe Recco mű, a már említett, Asztali csendélet halakkal és rézedényekkel, c. kép.

12 A mű léptéke, a kő alapzat kiválasztása, sötét vöröses alapból kivilágló színharmóniája, a tárgyak jól kirajzolódó, tiszta dekorativitása hasonló. A festő érezhetően gyönyörködik tárgyainak, még az apró virágok és a gyöngyszerű vízcseppeknek a megfestésében is. A bécsi árverésről ismert festmény, a halak változatos, ugyanakkor zártabb formákban történő elrendezésével, szerkesztettebb kompozícióról tanúskodik, míg a budapesti mű szétterülőbb, de áttekinthető jellegével, talán a kissé korábbi keletkezési időt sejteti. E festmény Giuseppe Recco életművébe illeszthető és az 1660—1670 közötti évtizedre datálható. A Recco család leggyakrabban és legérzékletesebben a halakat és a tenger élővilágát örökítette meg. Az „Olasz festő, XVII. századi műveként" (48. kép) a Szépművészeti Múzeumban beleltározott „Csendélet nagy vörös rákkal" című művet

1-' 1973-ban hipotetikusan Onofrio Loth (?) nevéhez kapcsolták.

14 Sötét, zöldes, síkszerű, kissé emelkedő térben, amelynek mélysége alig érzékeltetett, balra kékesszürke pikkelyű tengeri pérhalak (Mugil chelo), jobbra nagy vörös tengeri pók (Maia squinado), a középtérben balra morgóhalak (Peristeelion cataphactum) és szürke kis tarisznyarák. A háttérben osztrigák és két citrom 8 Bergström, I. — Grimm, C. — Rosci, M. — Faré, M. és F. — Gaya N u n o, J. A.: Natura in Posa, Milano, 1977. színes fotója közölve 90. kép. 9 Dorotheum, Wien. 581 Kunstauktion 17 bis 20 September 1968. No. 99, 12. X. T. Olaj, vászon, 96X132,5 cm. 10 Bottari, S.: „Appunti sui Recco". Arte Antica e Moderna, Bologna, 1961, 13/16. 354—361, 166/b kép, 167/a kép. 11 Apollo, New York, 1968. December (lxxiii) Schweitzer Gall. (képet színesben közölték), valamint Causa, R.: op. cit. 1972. 412 kép. 12 Ld. Dorotheum, 581. op. cit. 9. jegyzetben. 13 Budapest, Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 69.2. Olaj, vászon, kartonra ragasztva, 59,8X75 cm. A festményt körbevágták. Vétel a Bizományi Áruházból 1969-ben. Kiállítva Budapesten, 1971-ben a Vadászati Világkiállításon. 14 Bulletin du Musée Hongrois des Beaux Arts, Budapest, 1973. No. 41, 78—79, 54. kép. A címszót Mravik László írta.