Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten
látható oldottan, szinte vázlatszerűen megfestve. A Onofrio Loth (?) attribució igazolására említett, a mestertől származó jelzett festmény (Valencia, Museo) 15 megítélésünk szerint nem fogadható el egyértelműen analógiaként a mester meghatározásához. O. Loth spanyolországi jelzett művén a tengeri élőlények merev, szerkesztett egymásmellettiségben, konkrétabb rajzi és festői megfogalmazásban ábrázoltak. Az összefogott, oldott festésmód, az élőlények elnagyolt megörökítése, a vörös tengeri pók, vagy az osztrigák foltszerű ábrázolása nem jellemző Onofrio Lothra, bár az ő működésével egyidőben, a 17. század végén működő nápolyi mesterre utalnak. Valószínűbb, hogy a festmény mestere Giuseppe Recco körében, talán gyermekei között kereshető. Az előtérben elhelyezett, csillogóan ábrázolt halak erősen emlékeztetnek, magának Giuseppének a nápolyi Marmo gyűjteményben lévő,"' jelzett képére. De G. B. Reccónak egy festményén szintén hatalmas, szürkés rák és hasonló stílusban ábrázolt halak láthatók, amelyet Bottari egy római magángyűjteményből közölt. 17 A budapesti mű vázlatszerű jellege miatt, valamint azt a tényt ismerve, hogy Giuseppe Recco gyermekeinek, Nicolo Mariának és Elenának életműve viszonylag még még feldolgozatlan, 18 e mű meghatározását nem lehet lezárni, a festményt Giuseppe Recco körében, 1700 körül lehet elhelyezni. A Magyar Nemzeti Galériában, 1981-ben megrendezett „Válogatás magyar magángyűjteményekből" című kiállításon 17. századi nápolyi festő meghatározással szerepelt a Csendélet halakkal, zöldségekkel és virággal című mű (49-a. kép). 19 A festményt 1962-ben a Szépművészeti Múzeumban a Csendéletkiállításon spanyol festő alkotásaként állították ki. 20 Szürke lépcsős alapzaton vörösréz zöldségmosó edényben csigák, zöldségek és egy lilás rózsa, az előtérben articsóka, amelyen csiga mászik, előtte rózsaszín sziklahal (Scorponidae), jobbra különböző morgóhal fajok (Peristeelion cataphactum), mögöttük egy homár látható. A háttérben narancsokhoz (?) támasztott spárgaköteg, előtte ferdén, döntötten, kékfestésű, kínai porcelán tálban erdei szamóca. E mű nagy vonásokban rokon a nápolyi iskolával, bár kiegyensúlyozott fényhasználata nem áll közel a 17. századi nápolyi csendéletfestőkhöz. A csendéleten megtalálható motívum és kompozíciós egyezések, valamint a hasonló fénykezelés alapján úgy gondolom, hogy e kép mestere nem egy nápolyi, hanem egy 17. századi genovai festő. Anna Ottani, az 1964. évi La natura morta italiana nápolyi kiállítás katalógusában Anton Maria Vasaliónak tulajdonított egy genovai magángyűjteményben található halcsendéletet (49-b. kép). 21 Vasallo érett alkotásának tartotta a Csendélet halakkal és rézedénnyel című művet. A fest15 Pérez Sánchez, A. E. : Pintura italiana del siglo XVII. Madrid, 1079. No. 112, 348. 1IJ La natura morta italiana, Milánó, 1964. No. 67, 29b. kép. 17 Bottari, S.: op. cit. 1961. Róma, Canessa gyűjtemény, 157/b kép. 18 Elena Recco és Nicola Maria Recco irodalmát Id. a 8. jegyzetben megadott Natura in Posa, Milano, 1977. 209; Pérez Sánchez, A. E.: ,, Sobre bodegones italianos, napolitanos especialmente". Archivo Espafiol de Arte, Madrid, 1967. No. 160, 309—323. 19 Válogatás magyar magángyűjteményekből. (Selections from hungarian private collections) Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1981. No. 49, 65. Olaj, vászon, 62X105 cm. A címszót Szigethi Ágnes írta. 20 Csendéletkiállítás. (XV—XVIII. század). Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1962. 69. 2 * Op. cit. a 16. jegyzetben. No. 255, 109. Olaj, vászon, 94,5X105 cm. 115a. kép.
