Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

Adalékok a siennai koraseicento festészethez

a Keresztelő János tálra helyezett, részben selyemkendővel takart fejét tartó nő lehetne akár az ellenséges táborból zsákmányával távozó Judit is, akihez jobban illenék a Salome társaságában ritka fiatal kísérőnő is. Az előtérben balra azonban a homályban is jól kivehető részlet Keresztelő János kőlapon heverő bilincse és keresztje. A festő ezzel értésünkre adja, hogy közvetlenül a véres esemény utáni pillanatnak vagyunk a tanúi, amikor a kivégzés színhelyén Salome magához veszi táncával kiérdemelt jutalmát, Keresztelő János fejét. A festmény állapota nem tökéletes; a felületet fedő vastag sárga lakkréteg a láthatónál finomabb és árnyaltabb stílushatásokra enged következtetni. Nagyobb sérülés csak a jobb sarokban látható, viszonylag semleges területen, a Keresztelő fejét borító halványsárga kendő rojtja alatt. Miután a kép dublírozására egyelőre nincs mód és ezért letisztítására sem kerülhet sor, a lakkréteget néhány foltban eltávolították. Ezeken a szigeteken, a szolgálólány arcán, a fáklya és Keresztelő János fejének csíkjában, valamint Salome lábának részletén jól látható a színek élénksége és e részletek alapján is megállapítható, hogy újonnan szerzett Saloménk a budapesti képtár legtipikusabb caravaggeszk ,,notturno"-ja (42. kép). A festményt korábbi tulajdonosai a hagyomány alapján Honthorst művének tartották, hasonlóan a néhány évvel korábban vásárolt Zenélő társasághoz, amely Crabeth művének bizonyult.

14 Saloménk megfestésének Honthorst stílusával való affinitása nyilvánvaló. A mesterséges fénnyel megvilágított, sötét képtér fényhatásainak selyemesen puha, gyengéd elosztása majdnem az azonosságig rokon a holland mester itáliai műveinek módszerével, de a Salomét kísérő fiatal nő arctípusa, jellegzetes profilja is közel áll Honthorst figurákhoz (például akár az Uffizi Pásztorok imádásának Madonna arcához

1

"'). Ennek ellenére, vagy talán éppen e rokonvonások segítségével, nem volt nehéz felismernünk, hogy képünk stílusösszefüggései nem Honthorst, hanem Rustici irányába mutatnak."' Francesco Rustici hiteles műveivel összehasonlítva a képet, Salome ruhájának lebegő, mozgalmas, érezhetően dekoratív hatást kereső megoldása a firenzei Lukrécia;

1

' a szegényesebb tehetségre utaló, ügyetlenül megfestett kezek, csonttalan, püffedt csuklók az ugyancsak firenzei Magdolnák'

8 megfelelő részleteinek nagyon közeli analógiái (43—44. kép). A legjellegzetesebb, legfeltűnőbb azonosság azonban kétségtelenül Salome arca, a félig nyitott ajkú, szelíd-tétova tekintetű, kissé üres kifejezésű hosszúkás arc, amely ikertestvére a Magdolna halálát ábrázoló képeken látható, a caravaggeszk festészet irodalmában használatossá vált jelzővel élve, „androgen" angyalarcainak. Francesco Rustici nem tartozik ugyan a 17. századi olasz festészet teljesen elfelejtett mesterei közé, művészete azonban ezideig monografikus vizsgálódás tárgyát nem képezte. Az elmúlt másfél évtizedben szerepelt néhány kiállításon, amelyek a figyelmet felhívták rá. A katalógusok, elsősorban a Firenzében ren14 S z i g e t h i. Á.: Wouter Pietersz. Crabeth ismeretlen képéről (Un tableau inédit de Wouter Pietersz. Crabeth) SzMKözl 1978, 51. szám, 149.156; N i c o 1 s o n, B.: The International Caravaggesque Movement. Oxford, 1979. 45; 75 éves a Szépművészeti Múzeum. Kiállítás katalógus. Budapest, 1981. 78. szám. í''

1 Borea, E.: Caravaggio e Caravaggeschi nelle Galleria di Firenze. Firenze, 1970. 30. szám. 10 Űj szerzeményünket Garas Klára ugyancsak Rusticinak tulajdonítja. Itt köszönöm meg, hogy a kép közléséhez hozzájárult. 17 Borea: i. m. 35. szám. 18 B o r e a : i. m. 33—34. szám.