Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
Adalékok a siennai koraseicento festészethez
dezett Caravaggio e Caravaggeschi nelle Gallerie di Firenze 19 kiállításán bemutatott műveihez Evelina Borea által írott alapos katalógusszöveg összefoglalták rávonatkozó eddigi ismereteinket. A Rusticire vonatkozó adatok és a korábbi irodalomban említett műveinek összegyűjtése és kritikai vizsgálata kívánatos volna; erre azonban, bármennyire vonzó feladat lenne is, a budapesti kép à propos-jából nem tudunk vállalkozni, mivel nem csupán műveitől vagyunk távol, hanem mert mind a forrás, mind a modernebb irodalom rendkívül hiányosan áll rendelkezésünkre. 21 Kénytelenek vagyunk tehát megelégedni azzal, hogy a budapesti képet az újabb kutatások eredményeinek segítségével Rustici hiteles műveinek együttesében elhelyezzük. Francesco Rustici pályafutásáról a rövid forrásemlítések alapján is közismert annyi, hogy Rutilio Manettihez hasonlóan a sienai későmanierizmus határozta meg stílusának kezdeti szakaszát, illetve, miután születésének ideje ismeretlen, nem tudni pontosan, hogy mekkora pályaszakasz állt mögötte, amikor a kortárs római irányzatok megismerése más irányt adott fejlődésének. Hogy bizonyosan járt Rómában, arról elsősorban Mancini említése tájékoztat, amely egyben arra is enged következtetni, hogy római tartózkodása alatti Rusticinek sikerült a római műértő és mecénásrétegben jó nevet — és megrendeléseket — szereznie. 21 Megerősíti ezt Luigi Lanzi rövid életrajza 22 is, amelyben a következőket tudjuk meg róla: ,,. . . è celebrato in Siena Francesco Rustici di Christofano Rustici, detto il Rustichino o perché ultimo di una famiglia che tre pittori avea dati prima di lui, o perché morto in età verde. Cio forse ha contributo alia sua gloria. Cosi niuna pittura ci resta di lui men che bella: come troppo spesso interviene agli artisti, che invecchiano e tanto scemano in diligenza quanto si avanzano in riputazione, e in età. E un gentile caravaggesco, e spicca signolarmente nel lume chiuso, o di candela; simile molto a Gherardo, e per avventura piu scelto. La Maddalena moribonda, che ne ha il Granduca di Toscana, e il S. Sebastiano curato da S. Irene che ne possiede il Principe Borghese in Roma, sono di questo gusto. Nè esso fu l'unico, in cui dipingesse il Rustichino. Era stato in Roma, e aveva studiato ne'Carracci e in Guido, delle cui imitazioni ha sparse varie sue opère, ancorché in tutte si noti non so che di originale e di proprio suo. Fra quadri che fece si dà la palma in Siena a una Nunziata (in Provenzano) innanzi la quale ora la S. Vergine Caterina, ed è adorno di molti Angioli. Se il Rustichino piace in altre opère, in questa rapisce. Una ne avea cominciata in palazzo pubblico, e sono istorie délia Città, ove operô ancora il padre, che in figure non valeva tanto in ornati, e fu continuata da altri pennelli." Az említett Borghese-Szent Sebestyén ma is a 19 B o r e a : i. m. 51—58. szám. 20 Nem volt hozzáférhető számomra Baldinucci vonatkozó kötete, valamint Salmi, M.: Il Palazzo e la Collezione Chigi-Saracini (Siena, 1967), amely számos Rustici művet reprodukál. A Thieme-Becker lexikon címszava közel húsz művét, főleg sienai és Siena-környéki oltárképeit sorolja fel. Ezeknek vizsgálata és közzététele igen hasznos lenne a Rustici életmű problémáinak teljesebb tisztázásához, annál is inkább, mert többségük datálható. 2Í Mancini Rusticit Astolfo Petrazzival mondja coetaneo-nak, s a következőképpen jellemzi: ,,. . . per il padre, zio e avo e hereditario e natural pittore. In Siena et Roma, ancor giovanil eta, ha condotto cose d'artifitio non ordinario, ne dozzinale che seguitando lo studio, si deve sperar che sia pervenute a gran perfettione nella professione." Mancini, G.: Considerazioni sulla pittura. Roma, 1956—57. Marucchi és Salerno gondozásában. I. 212. -- Lanzi, L. : Storia Pittorica della Italia. Bassano, 1795—06. I, 337.
