Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
Francesco Vanni két alaktanulmánya
sének helyes perspektivikus ábrázolására helyezte a hangsúlyt, mint a korábbi, reneszánsz alkotások, hanem a mozdulat, a fények és a drapéria összjátékával a zuhanás optikai képét igyekezett megragadni. Ezzel lényegében a zuhanó alak jellegzetetesen barokk koncepcióját alakította ki, amely még a XVIII. században is mintaképül szolgálhatott, például Pompeo Batoni számára. 19 A budapesti rajz alakjának tartása, ruhájának elrendezése, redőzete fő vonásaiban megegyezik a kivitelezett festményével, tanulmány-jellegét az apróbb változtatások — például a bal kartartás módosítása — csak megerősítik. A jobb kéz helyzetét a rajzon az alakon vázolt első elképzelés után még változtatni akarta: a lap jobb szélén megismételte a kezet nyitottabb tenyérrel, de a képen megint visszatért a korábbi elképzeléshez, az összezárt ujjakkal megrajzolt, majdnem ökölbe szorított kéztartáshoz. A kék papírra fekete krétával és fedőfehérrel készült rajz stílussajátosságai szoros rokonságot mutatnak Vanni számos krétarajzáéval, többek között a firenzei Uffizi egyik három alakos tanulmánylapjával (34. kép), amely a cortonai Szeplőtlen fogantatás és a sienai Szent Katalin eljegyzése című festményhez készült 1601, illet 1602 táján,u tehát csupán egy-két évvel korábban, mint a budapesti lap. A hangsúlytalan körvonalak, a helyenként foltokban megerősített, ritkás párhuzamosokkal érzékeltetett árnyékok és a drapéria gyűrődéseinek meg-megtörő élein folyamatos csíkokban felrakott fények a festői és plasztikus hatás kellemes ötvözetét alkotják mindkét lapon. Nincsenek rajtuk erős fény-árnyék ellentétek: bár a fény szerepe igen jelentős, elosztása egyenletes ragyogással juttatja érvényre a ruharedőzet formaszépségeit. Az arc, a ruha megformálása mindkét rajzon azonos karakterű, s mindkettőn érződik a modell utáni tanulmány jelleg. Utóbbihoz hozzájárulnak még a kezekről külön is megismételt vázlatok, illetve változatok. A modell utáni tanulmány frissesége még fokozottabb mértékben érződik az itt közölt másik alaktanulmányon, a lipcsei rajzgyűjtemény karosszéken ülő fiatal férfit ábrázoló rajzán (39. kép). Albából, stólából és pluviáléból álló ruházata, beállítása arra vall, hogy egy papi személy egész alakos ülő portréjának előkészítőrajza, amelyen a művész az ábrázolt tartását és ruhájának elrendezését próbálja ki fő vonalakban. E fiatal férfi feje nem az ábrázolandó személy portréja, ebben azért lehetünk biztosak, mert ez az arc Vanni egy másik tanulmánylapján is előfordul, mégpedig az Uffizi gyűjteményének azon a rajzán, amelyet a művész a pistoiai Santa Maria dell'Umiltá templomban lévő Királyok imádásához készített (38. kép).1 E lap stílusának hasonlósága a lipcseihez egyben Vanni szerzőségét is bizonyítja. Itt az egyik térdelő király alakjához elképzelt két alternatív tanulmánytól jobbra látható a fejét könyöklő baljával megtámasztó Szent József-alak, amely számára a művész ugyanazt a modellt •— valószínűleg műhelyének egyik tagját •— állította be. A pistoiai képen azután egy teljesen más karakterű, idős férfi jelenik meg az ezen a tanulmányon kidolgozott pózban.— A festményt az 1605 körüli évekre datálják. A hozzá készült firenzei rajzhoz fűződő stílusrokonság és a modell azonossága alapján a lipcsei rajzot is erre az időszakra tehetjük. 19 Vanni képének hatását Batonira Riedl is említi: Riedl 1978: i. m. 325. 20 R i e d 1, P. A.: Disegni dei barocceschi senesi. (Francesco Vanni e Ventura Salimbeni). Gabinetto disegni e stampe degli Uffizi. Firenze, 1976. n. 34. 21 Ugyanott n. 71. 22 Reprodukálva: Riedl, P. A.: Zu Francesco Vanni und Ventura Salimbeni. Mitteilungen des Kunsthistorischen Institutes in Florenz. IX/1, 1959. 61—62, 1—3. kép.
