Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
Francesco Vanni két alaktanulmánya
Künste rajzgyűjteményében egy eddig szintén ismeretlen művész alkotásának tekintett, igen kvalitásos alaktanulmányon (39. kép). u A Simon mágus bukása című festmény nem tartozik Vanni legtöbbre értékelt képei közé. A szakirodalom kritikája általában, mint a művésztől idegen, nagyformátumú, drámai ábrázolásra tett kísérletet méltatja, amelyben a részletek nem alkotnak igazi egységet.' Ebben a kísérletben azonban Vanni nem kisebb feladatra vállalkozott, mint egy vallástörténeti jelentőségű drámai esemény olyan interpretálására, amely megfelelt az új valóságigény által támasztott megváltozott művészi ideálnak. Képe az 1600 körül kibontakozóban lévő barokk művészet tipikus alkotása, amelyet tér- és tömegábrázolása és kvalitása alapján Annibale Carracci Szent Rókus alamizsnaosztása című festményével" lehet párhuzamba állítani (Drezda, Gemäldegalerie), noha az utóbbi mintegy nyolc évvel korábban készült. A Simon mágus bukása volt Vanni legnagyobb méretű képe és pályája során a legjelentősebb megbízatás. Egy nagyszabású dekorációs program része, amelyet VIII. Kelemen pápa a római San Pietro bazilikában az ún. navi piccole és a hozzájuk csatlakozó kápolnák dekorálására, oltáraira 1599-től terveztetett, s amellyel Cesare Baronio kardinális jól átgondolt koncepciója szerint Szent Péter apostol életéből kiválasztott jelenetekkel a hit erejét és az eretnekségen győzedelmeskedő egyház hatalmát kívánta demonstrálni. 9 Az eretnekség elleni küzdelemre különösen alkalmas volt a protoeretnekként számontartott Simon mágus" 1 felett diadalt arató Szent Péter apostol témája. Az apostolok történetének apokrif irataiból, közvetlenül pedig a pápai megbízást közvetítő Baronio kardinális által írt Annales ecclesiasticiból merített történet szerint Szent Péter imájára Simon lezuhan repülési kísérleténél, amelyet Rómában Néró császár előtt istensége bizonyítására vállalt. 11 A festményt Vanni körülbelül fél év alatt készítette el: 1602 végén kapta a megbízatást és 1603 közepére fejezte be a képet. 1923-ig eredeti helyén, a San Pietro Cappella Clementinájában volt látható, ezután pedig rossz állapota miatt a Museo Petrianóba, majd annak raktárába került. A képhez készült olajvázlat, amelyet a darmstadti Landesmuseum őrzött, a II. világháborúban elégett és csak fényképről ismeretes. 12 A kompozíció összhatásáról Pierre Charles Trémoliére másolata alapján lehet fogalmat alkotni, ami a római Santa Maria degli Angeli templom jobb oldali kereszthajójában látható (37. kép). A fenti dekorációs program megvalósításán fáradozó művészek közül Vanni volt az egyetlen, o Ltsz.: N. I. 7461 (Art fol. 113, Buch 29, Nr. 117). 255X163 mm, vöröskréta és fedőfehér kék papíron. Francesco Antonio Rensi (vagy Renzi) római prior tulajdonából vásárlás útján került a lipcsei városi könyvtárba 1712—14 között, és onnan 1952ben a lipcsei Museum der bildenden Künstébe, a közel 5000 régi mesterrajzot tartalmazó 56 album egyikében, amely főként Allegrini rajzokat tartalmaz. A gyűjteményről lásd: M e h n e r t, K. H.: Gianlorenzo Bernini Zeichnungen. Kataloge der Graphischen Sammlung. Band 5. Museum der bildenden Künste, Leipzig, 1981. 6. Ezúton mondok köszönetet a lipcsei múzeumnak a rajz publikálásának engedélyezéséért. 7 Riedl 1978 i. m. 325. Reprodukálva ugyanitt. 324. 8 A festményről lásd: P o s n e r, D.: Annibale Carracci. A Study in the Reform of Italian Painting around 1590. I— II. London, 1971. Cat. Nr. 86, 86a kép. !l C h a p p e 1 1, M. L. — K i r w i n, Ch. W.: A Petrine Triumph: The Decoration of the Navi Piccole in San Pietro under Clement VIII. Storia dell'arte. XXI, 1974. 123, 125, 129, 131, 132. 10 Riedl, 1978: i. m. 327. 11 Pigler, A.: Barockthemen. Eine Auswahl von Verzeichnissen zur Ikonographie des 17. und 18. Jahrhunderts. Zweite, erweiterte Auflage. I —II —III. Budapest, 1974. I. 487. 12 Riedl 1978: i. m. 23. kép.
