Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
VIVAS IN DEO
antik művészetben sokfelé és sokáig megjelennek. 21 A szakirodalomban használatos (h)ama vagy (h)amula elnevezése a keresztény kultuszban használt kancsóra konkretizálódott, 22 tágabb értelemben nyilván a lagoena gyűjtőnév illik rá. 23 Az üveg-változatok virágkora kétségtelenül a IV. század, 2 '' de a számottevő pannóniai anyag gondos elemzéséből az tűnik ki, hogy a század második harmadában megjelenő új típusok közé tartozik, és a század mások felére jellemző. 2 "' A nagy számban ismert üveg példányok sorában azonban a típus számos változata közt a Szépművészeti Múzeum kancsójának éppúgy nincs pontos párhuzama, mint ahogy másfelől díszítésének sem. így egyelőre arra a kérdésre sem lehet válaszolni, hol kell a készítő műhelyt keresni. A pannóniai importált példányok vagy keleti műhelyre vagy a dalmáciai—észak-itáliai területre látszanak utalni, 21 ' nyugati műhely feltevése egyelőre kevésbé látszik valószínűnek, bár távolról sem lehet kizárni. Talán nem is szabad túlságosan szigorúan felvetni a kérdést: az üvegtípusok — éppúgy, mint agyag megfelelőik — gyorsan eljutottak a római világ egyik végéből a másikra, és helyi műhelyekben hamar visszhangra találtak, egyedi példányok pedig, mint a budapesti kancsó, mindig mindenhol készülhettek. Van még egy további egyedülálló vonása is ennek a kancsónak: felirata egyelőre párhuzam nélkül áll az ismert ókeresztény feliratok között. Az IN DEO VIVAS formula, mint láttuk, általánosan elterjedt, de sehol nem járul hozzá az ACCIPE akklamáció. 2 ' Kétségtelen, hogy ez a hozzáadás bizonyos mértékig a kísérő formulát is determinálja: szűkíti egyébként meglehetősen 21 Néhány példa, ill. változat a teljesség minden igénye nélkül: Vol bach — Hirmer: i. m. 121. tábla, balra: La Baume, P.: Römisches Kunstgewerbe. Braunschweig, 1964. 41, 33. kép; Strong, D. E.: Greek and Roman Gold and Silyer Plate. London, 1966. 188—190 és 37/a kép (1. erről részletesen legutóbb: Zaseckaja, I., in Spätantike u. frühchristliche Silbergefässe aus d. Staatl. Ermitage, Leningrad. Berlin, 1978. 85—86. és 5. kép); Kent, J. P. C. — P a i n t e r, K. S. (ed.): Wealth of the Roman World A. D. 300—700 (British Museum). London, 1977. 54, 104. sz. Szaszanida változatai pl. G h i r s m a n, R.: Iran, Parther u. Sasaniden. München, 1962. 202, 241. kép; 7000 Jahre Kunst in Iran. Villa Hügel, Essen, Katal. 1962. 395. sz. ; etc. 22 Az írott források (ókori, nem-liturgikus használatáról is) H i 1 g e r s, W.: Lateinische Gefässnamen. Düsseldorf, 1969. 193—194. A hama használatáról a keresztény liturgiában Braun, J.: Das christliche Altargerät. München, 1932. 431 ; Jungmann, J. A. : Missarum Sollemnia II. Wien, 1948. 8. 23 H i 1 g e r s : i. m. 61—65, 203—205. 2/1 Vö. Isings, C: Roman Glass from dated finds. Groningen, 1957. 149—152, elsősorban a 120/d forma. L. még a típusról egy a budapestihez hasonló kék színű, nem teljesen azonos formájú példány kapcsán Goethert-Polaschek, K.: Kat. d. rom. Gläser des Rheinischen Landesmuseums Trier. Mainz, 1977. 217—218, 126. forma (további irodalommal; a kancsó színes képe: ua., Röm. Gläser im Rhein. Landesmus. Trier, 1980. Farbtaf. D), és L i e p m a n n, U.: Glas der Antike (KestnerMuseum). Hannover, 1982. 50, a 29. sz.-hoz. 23 B a r k ó c z i, L.: Magyarország rómaikori üvegleletei (sajtó alatt). Hálás köszönet illeti a szerzőt, aki baráti szívességből megjelenés előtt álló munkája eredményeit rendelkezésünkre bocsátotta, és megengedte, hogy azokat felhasználjuk. A teljes dokumentációt a közeljövőben megjelenő monográfia fogja tartalmazni. 2ii Erről részletesen Barkóczi: i.m. 27 Két 330—370 közt készült üvegedényen az escipe (== excipe) formula olvasható, de egyikük ábrázolásának sincs ókeresztény vonatkozása. Harden, D. B.: Journ. Glass Studies 2 (1960) 44 sköv. (a két escipe feliratos edény a 4. és 11. sz.). Vö. Carm. epigr. (ed. F. Buecheler) 338, 4. [L. most egy Svilos közelében feltárt sírból előkerült üvegpohár feliratát: ACCIPE CALICE(m) PIE ZE(se)S (M a n o j 1 o v i c, M.— Brukner, O., RAD Vojvodinszkih Muzeja, Novi Sad, 28, 1982—83, 41.]
