Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

VIVAS IN DEO

általános jelentését. Párhuzamok híjján azonban csak a lehetőségeit mérlegelhetjük annak, milyen irányban. Utalhat egyszerűen az edény (esetleg tartalma) ajándék voltára, s ebben az esetben lehet a mindennapi élet egy ajándéktárgya, de készülhetett egyenesen halott számára is kísérőjéül. A technika, amellyel a feliratot az üvegre applikálták, nehezen teszi elképzelhetővé, hogy mindennapi használatra szánták,

28 és valóban a technika képviselői, amennyiben ismert származásúak, jelentős részben sírleletekből valók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy eredetileg is kivétel nélkül sírbatevésre voltak szánva: erre figyelmeztet például egy — ugyancsak szinte teljesen eltűnt — feliratának szövege alapján aligha halott számára készült kölni pohár.

211 Annak, hogy az in deo vivas formula síremlékeken is gyakori, ebből a szempontból nincs nagyobb jelentősége. További párhuzamok, főként pedig alaposabb szakismeretek híján legföljebb kérdés formájában lehet felvetni egy másik lehetőséget: hogy az ACCIPE a halotti ajándéknál konkrétabb liturgikus-rituális jelentésre vonatkozik. A felirat szinte teljes eltűnése nem bizonyítja, hogy az edény sírban került elő, bár sorsát megtalálásától a múzeumba kerüléséig nem ismerjük, és a fentebb említett kölni pohár igazolja, hogy lekopott feliratú edények utólag, nem eredeti rendeltetésük szerint sírba is kerülhettek. Egy ugyancsak kölni, jól ismert üvegcsésze, amely a rajta levő portréábrázolások tanúsága alapján alighanem I. Constantinus jubileumára készült 326-ban, és erősen megrongált ábrázolásával sírleletből származik, szintén tanúsítja, hogy a budapestihez hasonló technikával díszített üvegedényeknél a leletkörülmény távolról sem bizonyítja, hogy sírbatételre szánták őket.

30 A kölni csésze a kényes technika egyszeri alkalomra szánt üvegedényen való alkalmazásának profán rendeltetésű példája. Ugyanez azonban elképzelhető a keresztény vallásos szférában is. H. U. Nuber egy évtizeddel ezelőtt hosszabb tanulmányban foglalkozott a nyeles csészék és kancsók ismert együttesének funkcióival,

31 és megkísérelte, hogy konkrét szerepét az ókeresztény rítusban is meghatározza.

32 Az írott források alapján a Nubertől javasolton kívül a kancsó másfajta használata is elképzelhető a korai liturgiában,

3

'' és ha valóban liturgikus rendeltetésre készült, — a konkrét kérdésben az illetékesekre hagyva a döntést — az ACCIPE akklamáció úgy értelmezhető, hogy passzív használójához szól, in nomine Dei, egy meghatározott szertartás alkalmából, amelynek lényege éppen az edény tartalmának magához vevése. Hogy ez egyszeri alkalom volt-e, vagy rendszeresen visszatérő ünnepi pillanat, annak eldöntését szintén csak az ókeresztény liturgia alapos ismerőitől lehet remélni.* SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY 28 Erre utalt Guntram Koch, szíves levélbeli közlésében, amelynek más értékes felvilágosításokat is köszönhetek. -'Fremersdorf, F.: Die Denkmäler des römischen Köln VIII. Köln, 1967. 207 és 294. tábla. '

M Legutóbb Schulze, M., in: Gallien in d. Spätantike (fent 4. jegyz.), 74—75, a 67. sz.-hoz (a korábbi irodalommal). 31 BerRGK 53 (1972) 1—272. A tanulmányra Tóth Endre volt szíves felhívni a figyelmemet, akinek egyéb fontos utalásokat is köszönhetek. (így a 27. jegyzetben említett új cikkre is ő figyelmeztetett.) 32 I. m. 129—137. :!:! Vö. fent a 22. jegyzetet. * Az üvegedény leírása G. D. Weinberg, a cikk többi része Szilágyi J. Gy. munkája. A 27. képen közölt rajzot Nagy Katalin készítette.