Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
Egy görög bronz lékhytos-aryballos restaurálása
tette. Ennek ellenére izotópgerjesztésű kvalitatív röntgen-fluoreszcens vizsgálatra került sor. 7 A vizsgálat nem mintavétellel, hanem az edénytest aljának, oldalának és a perem egyes területeinek közvetlen gerjesztésével történt. Cadmium 109-es izotóppal a rézen kívül vas, ólom és arzén volt kimutatható (21. kép). A réz és a vas aránya a vizsgált területek mindegyikénél szinte azonos volt, az ólom és az arzén esetében azonban, ha nem is számottevően de különbségek mutatkoztak. A szájperem és a szájcsonk ezekből kevesebbet tartalmazott. Feltételezésünk szerint az edény egy darabból, fémnyomással készült, a különálló fület öntötték. Minthogy a nyakból kiinduló szájcsonk és a perem vizsgált területei szinte azonos képet mutattak, fölmerült az az elképzelés is, hogy a kiszélesedő szájat külön készítették, majd a nyakhoz illesztették. A tárgyról röntgenfelvétel készült, 8 s ez eredeti feltevésünk helyességét bizonyította, mivel összedolgozás helye sehol sem volt látható. Véleményünk szerint a röntgen-fluoreszcens vizsgálat során adódott aránykülönbségek származhatnak az anyag egyenetlen eloszlásából is, továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tárgyat vegyszeresen kezelték. A kiszélesedő száj rekonstrukciójához a szájcsonk, a fülnek a tölcsérszerű szájhoz illeszkedő belső íves felülete és az összeragasztott szájperem elegendő támpontot nyújtott. A perem alsó átmérője és a fül belső íve meghatározta a kiszélesedő száj lehetséges magasságát is, amennyiben nem feltételezzük, hogy ezen a ponton túl a száj teljesen függőlegesen folytatódott, erre azonban az analógiák tanulmányozása során nem találtunk példát. A kiegészítés, a fentiekben leírtak alapján, Diamant-Kitte felhasználásával készült. A rekonstrukció eredményeképpen kapott forma helyességét igazolja az a Szabó Miklós által is említett, német magángyűjteményben őrzött lékythos-aryballos is, mely a mi tárgyunk legközelebbi párhuzama (22. a-d. kép). 9 Másfél évvel a tárgy restaurálása és e tanulmány megírása után Oroszlán Zoltán professzor hagyatékából előkerült két, lékythos-aryballost ábrázoló fénykép (23. a-b. kép). írásos dokumentum nem áll rendelkezésre, de véleményem szerint a felvételek minden bizonnyal a Szépművészeti Múzeum fent publikált tárgyáról — esetleg még a múzeumba kerülése előtt — készültek. Erre enged következtetni az attache-ok teljes azonossága és mindkét tárgy testének a fül oldala felé való erősebb hasasodása. A kiöntőrész és a fülnek ehhez támaszkodó íves része azonban különbözik az általam rekonstruált tárgyétól. Bár az utólag előkerült fényképeken alapos szemlélődés után észrevehető a kiöntőrész alsó harmadában egy törésvonal — amiből arra következtethetünk, hogy ez a kiöntő sem az eredeti — konzultációt kértem arra nézve, hogy rekonstrukcióm helytálló-e, vagy új kiegészítést kell készíteni. Szilágyi János György szóbeli közlése az volt, hogy a tárgyat — mely a Pállfy gyűjteményből került a Szépművészeti Múzeumba — mint, feltételezése szerint kiegészített, össze nem illő darabokból állót az 1950-es években szétszedette. Ekkor kiderült, hogy a kiöntőrész valóban — valószínűleg műkereskedői 7 A röntgen-fluoreszcens vizsgálatot és az értékelést Pátkai György az MTA Izotóp Intézetének munkatársa végezte. 8 A röntgenfelvételt Léc Ottó az MTA Izotóp Intézetének munkatársa készítette. 9 Hornbostel, W., Aus Gräbern und Heiligtümern. Die Antikensammlung Walter Kropatschek. Mainz 198(R 168—9, 99. sz. Köszönettel tartozom Szabó Miklósnak, aki kéziratát és az analógiákat rendelkezésemre bocsájtotta.
