Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
A budapesti háromalakos dombormű
áll, mintegy a két egybefonódó kar által alkotott híd alá beillesztve, a laza testtartásit ruhátlan pais alakja. Két karja és üres keze egymáson, keresztbe tett lábai a kezek tartását ismétlik; domináló oldala az, amely a néző felé fordul. A test súlyát a jobb láb hordja, a két kar közül a jobb van fölül. A fiú kissé félrehajtott fejét a néző felé fordítja. 9 A budapesti relief két különböző ikonográfiái motívumot egyesít: egy búcsúzási jelenetet és egy fiatal atléták 4. század elejei sírképeiről vett ábrázolástípust. A kettőt a mester ügyesen olvasztotta össze egységes jelenetté. 10 A három alak térbeli kapcsolata szoros, de nem zsúfolt hatású. A két főalak világosan különül el egymástól, de egyik sem túlhangsúlyozott. Egymásra néző tekintetük is összekötötte őket. Ennek a budapesti reliefen látható összetett kompozíciónak csak egyetlen párhuzama van, bár az sem egészen pontos: az 1955-ben Iraklionban az Elefteria-téren talált, velencei építkezési munkáknál újra felhasznált háromalakos sírrelief (9. kép). 11 Ezen a két főalak közt a kapcsolatot a lány kezében tartott ládika teremti meg, amelynek nyitott fedelét az ezúttal ruhás férfialak tartja jobb kezével. A pais elhelyezése itt levegősebb, bal kezében táblát és olajos edénykét tart. Keresztbetett lábakkal álló alakja nyugodtabbnak, derűsebbnek hat, mint budapesti megfelelője. Nem véletlen keresztbetett lábainak lebegő párhuzamossága a lányalak súlytalan lábának kontúrvonalával. Mindhárom figura világosan elkülönül egymástól, mindegyik szoborszerű elszigeteltségben jelenik meg, sem a tekintet, sem a kéz gesztusa nem köti össze őket. A méretkülönbségek is egyértelműbbek itt, mint a budapesti sztélénél. A három alak mindegyikét sajátos vonások jellemzik, ami még jobban eltávolítja őket egymástól. A szakállas férfit már viselete is földművesnek mutatja, ugyanígy testének erőteljes, zömök fölépítése, a lányt viselete és attribútuma egyaránt szolgálóként jellemzi. 12 Csak a pais szerepe változatlan, jóllehet tartása és beállítása inkább a lányhoz kapcsolja: a sztélé középtengelyétől balra megjelenő alakjának nincs kapcsolata az előtte álló férfival. Mindebből kitűnik, hogy a párhuzam csak nagyon korlátozott mértékű. Az eltérések jelentősek, és valamennyi az iraklioni sztélé rovására. A budapesti 9 A reliefeken látható méretarány a pais és ura között a típus legkorábbi megjelenése, a vatikáni atléta-sztélé (1. a 16. jegyzetet) kora óta nem változott. Női megfelelőjét a New York-i Metropolitan Museum állítólag Koropiból származó sírdomborművének úrnő és szolgáló alakja mutatja (ltsz.: 36.11.1; Kat, Richter 80. sz.). Semmi kétség nem férhet tehát ahhoz, hogy a fiú, beállítása, nagysága és a tematikus összefüggés alapján, nem a „fiúja" az urának, ahogy Braun, 75, gondolja, hanem csak a szolgálatára rendelt pais lehet. 10 A sztélé búcsúzási jelenete egyedülálló a maga nemében, mert itt nem egy fátyolba burkolt vagy más módon domináló nőalaknak nyújtja a kezét a férfi, hanem pontosan fordított a helyzet. A búcsúzás beállítása alapjában a század elejének két férfi búcsúzását ábrázoló jeleneteit követi (DiepoZder, 2—3. tábla). Sóstratos sírsztéléje a New York-i Metropolitan Museumban (ltsz.: 08.258.41; Kat. Richter, 85. sz.) mutatja a magas téglalap alakú atléta-sztélé típusát, a kísérő pais-szal; a pais álló motívumának közvetlen párhuzama Aristiónnak 1940-ben a Kerameikosban talált sírsztéléje (Athén, NM 4487). A motívum előfordulásainak felsorolása Ciairraont-nál (84, 46. jegyz.) nem teljes, és nem is vonja be mindegyik példát a tárgyalásba. A tárgy részletesebb feldolgozást érdemelne. 11 Iraklion, Múzeum, 378; egy velencei erődítés vízlefolyójának zárólapjául felhasználva találták. BCH 80 (1956) 340—341, 10. kép; Kret. Chron. 9 (1955) 565. 12 Jól felismerhető a férfi rövid chitonja és a vállán szabadon átvetett köpenye. A jóval alacsonyabb lányról a kezében tartott doboz világosan megmondja, hogy szolgáló. 4. sz. első fele. A pinaxhoz hasonló tárgy a pais bal kezében nehezen értelmezhető és nincs párhuzama.
