Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
A budapesti háromalakos dombormű
hétköznapi, vagyis az ábrázolás nem sorolható be minden további nélkül az ismert képek tipológiájába. A következő megjegyzések nem igényelhetik, hogy a budapesti sírkép értelmezésének valamennyi dimenziójára kiterjednek, de néhány vonását igyekeznek megvilágítani. A sztélé, mint J. Frei bebizonyította, 4 párizsi műkereskedelemből származik. Lelőhelyére vonatkozólag nincs közelebbi utalás, de a márványfajta (pentelikoni) és a jellegzetes rozsdavörös patina alapján mindenesetre csak Attikában lehetett — Frei is erre az eredményre jutott. Állapotát és jelenleg mérvadó felállítását a 10—12. képen látható felvételek bármilyen részletes leírásnál jobban szemléltetik. Minden lényeges részletéből megmaradt annyi, hogy az alakok beállítása és magatartása, sőt mozdulatai és gesztusai is világosan felismerhetők."' Három különböző magasságú alakot egyesített a mester háromalakos jelenetté. A köpenybe és chitonba öltözött nőalak jobb kezét nyújtja egy nála jól láthatóan magasabb, ruhátlan, szakállas férfinak; bal kezét nem egykönnyen értelmezhető mozdulattal a férfi jobb vállára teszi — hüvelykujjának és attól elváló mutatóujjának két utolsó izülete megmaradt. A nőalak körvonalai tömbszerű formát írnak körül, sarutlan lábai ennek megfelelően szorosan összezártak. Ruharedőinek kiképzése a köpenyen szűkszavúbb, súlyos, dús hatású, a chitonon elevenebb, szaggatottan fúrt redőkkel. 6 Feje nyilván felfelé nézett. Haját felfésülve viselhette, mert a nyak megmaradt csonkján nincs nyoma hajfürtnek. 7 A ruhátlan, szakállas férfi, aki csak bal oldalán lelógó, összecsavart, a vállán kiöblösödő köpenyt visel, jól pondérait lépő mozdulattal áll. Szobrászati felépítése már nem a klasszikus kánonhoz igazodik: mind a test súlyát hordó láb, mind a tevékeny kéz a test jobb oldalán van. Alakját körvonalai magasnak és hangsúlyozottan karcsúnak mutatják. Ezáltal a relief uralkodó figurájává válik. Jellemző vonásai: magasság, ruhátlanság és a test fiatalos, atlétaszerű kiképzése. / két alak, a férfi és a felé forduló nő, háromnegyed nézetben áll szemben egymással, és a relief háttere felé forduló oldalukkal fülkét képeznek. 8 Ebben 4 Frei, 27. 5 A relief 1949-ben készült új felállításakor egy töredéket is beleillesztettek, amely a férfi jobb bokáját és sarkát mutatja (Szilágyi — Castiglione: i. m. 18. tábla). Minthogy azonban ez biztosan a súlyt hordó láb, kívánatos volna a töredék elhelyezését felülvizsgálni. Abban, hogy a reliefhez tartozik, nincs ok kételkedni. u A ruházat két részének felület- és redőkezelése nem egységes. Így a jobb oldalon súlyosan, vastagon aláhulló köpeny hirtelen sűrű, szaggatott kis redőkbe megy át, amelyek különösen a vállon átvetett és a jobb kar alatti részén nem mindig különböznek a chiton kidolgozásától. Másfelől a chiton alsó része a lábfejek fölött kifejezetten vastag, tésztás hatású, ellentétben a gombos ujjakkal és a mellrésszel. Hekler megjegyzése (fent 3. jegyz.) talán erre céloz. A férfi vállán öbölbe hajló köpenyen ilyesminek nincs nyoma. 7 Minthogy a nyak csonkja ferdén törött le, hajlatában sem lehet semmilyen részletet felfedezni. A hajviseletet fonott copfnak vagy magasra fésült kontynak kell elképzelni (1. az ún. Búcsúzás-sztélét, Diepolder, 47. tábla). Semmiképpen nem viselhetett a lány ún. szolgáló-frizurát. 8 Feltűnő, milyen nehézséget jelentett a kivitelező mesternek ez a beállítás, illetve a kar tartását és hosszúságát illető következményei. Mindkét kar szokatlan pozícióban emelkedik egymás felé. A váll tengelye is jóval ferdébb, mint ami a medence tengelyének megfelelne. Nem lehet szabadulni a gondolattól, hogy az attikai sír reliefeken egyébként ritkán megjelenő váll-öblös köpeny (1. a leideni sírsztélét, Diepolder, 33. tábla, 2. kép) itt a bal könyökre csavarodva inkább leplezni hivatott az anatómiai valóságot, mint kiemelni.
