Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Adalék Fabrizio Santafede életművéhez

A budapesti mű datálásához részletanalógiákat kerestem keletkezési idejük szerint biztos művekről. Szent István dalmatikájának anyagtól ihletett ábrázolásához hasonló, bár még pompásabb részletezésben festette meg Santafede Szent Benedek püspök mitráját és palástját 1593-ban.

21 A lucerai Katedrális „Virgine in gloria e Santi" oltárát Calő a mester érett korszakára teszi.

22 Ezen az oltáron Szent Miklós palástja hasonló szellemben ábrázolt, továbbá Szent János ég felé fordított fejbeállítása is emlékeztet a budapesti műre. A brokátok, tapinthatóság érzetét keltő, gazdag, részletező ábrázolásmódja Santafede egész életművére jellemző, még az 1612-es Tabita feltámasztásán is megfigyelhető,

23 — tehát az anyagok festésmódja a datáláshoz nem nyújt támpontot. Santafede életművének források és levéltári adatok alapján rekonstruálható kronológiájában nincs ismert adat a „Krisztus és Zebedeus fiai" című műről, amelyet Venturi így jellemzett: „Ma soprattutto nella Vocazione dei figli di Zebedeo anch' essa appartenente ai Gerolamini, la funzione della luce che abbaglie a sprazzi le immagini e le fa emergere d'improvviso dall' ombra, ci trasporta alle soglie de Seicento."

24 Venturi szavai a budapesti festmény fénykezelésére is érvényesek. Szent István vértanú képén a kompozíció a késő manierizmus időszakára vall, így keletkezési ideje, akár az 1600 körüli évekre, vagy még korábbra is tehető lenne, ha a festmény fényhasználatát figyelmen kívül hagynánk. A művön a caravaggista fénykezelés halvány hatása, illetve bizonyos jegyei felfedezhetők: a fény a főalakot világítja meg, a mellékszereplők, illetve apróbb részletek csak felvillannak. A barokkhoz kapcsolódó fénykezelés alapján a budapesti mű keletkezését, Santafede érett korszakában, a XVII. század kezdetén feltételezem.

25 A Szépművészeti Múzeum fotóarchívumában a vizsgált festményről egy régi felvétel található, amelyen, a festmény előterében a baloldalon, a dalmatika és az alba hajlatában a földön, egymásba kapcsolt SF jelzést véltem felfedezni. A jelzett helyen B. Forgó Margit restaurátor megvizsgálta a festményt és ott enyhe tisztítás után, a mesterre jellemző módon, egymásba kapcsolva kivehető lett az SF jelzés. D'Elia megírta, hogy attribucióját a lucerai Katedrális oltárképével kapcsolatban, a mű tisztításakor feltűnt jelzés igazolta, — esetünkben is hasonlóról számolhatunk be.

26 NYERGES ÉVA 21 Közölve Previtali, G.: op. cit. 1978, 164. kép. 22 C aló, M. S. : op. cit. 1969, 132, 93. kép.; D'Elia, M.: Mostra dell'arte in Puglia dal tardo antico al rococo. Bari, 1964. 144. No. 147. 150. kép. 23 Nápoly, Pio Monte della Misericordia. G. Ceci szerint a festmény 1612-ből származik. Vö. Thieme-Becker, 1935, XXIX, 425.; Közölve Previtali, G.: op. cit. 1978, 168. kép.; Causa, R.: Opère d'arte nel Pio Monte della Misericordia a Napoli. Cava dei Tirreni—Napoli, 1970. 24 V e n t u r i, A.: Storia dell'Arte italiana. La pittura del Cinquecento. IX/V. Milano, 1932, 743—55. (az idézet helye 748). 25 Perez Sanchez, A. E.: op. cit. 1965. 447. Santafede festészetét elemezve megállapítja: „Algún timide reflejo del tenebrismo puede advertirse en sus obras maduras."; Causa, R. : Pittura napoletana del XV al XIX secolo. Bergamo, 1957. 26. „... Fabrizio Santafede... nella fase più tarda, qualche timido accordo con le nuove forme naturalistiche che trionfavano a Napoli." 26 D' E 1 i a, M. : op. cit. 1964. 144. — A rendelkezésemre bocsátott fényképekért ezúton mondok köszönetet a nápolyi Museo Nazionale di Capodimonte igazgatóságának.