Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten

verehrt wordten. /Elisabeth K.".

3 Azonos módon írja le a szöveget 1892-ben Th. Frimmel, aki a kép hátoldalán két fekete — meghatározatlan — és egy vörös pecsétet — az Esterházyakét — említ.

4 Ezen az időponton túl azonban már nincs nyoma a feliratos cédulának. Térey Gábor szerint (1916) Pulszky Károly, az Országos Képtár akkori igazgatója távolította el s azontúl nyomaveszett.

5 A cédula helye a pecsétek közt a hátoldalon ma is világosan kivehető (35. kép). A fekete pecsét viaszjelek a kettős sassal és koronákkal a címerpajzs felett, felismerhetően a Habsburg császári ház pecsétjei (36. kép). A vörös pecsét jobbra feljebb — mint arra már Frimmel helyesen rámutatott — az Esterházy hercegeké.

6 E pecsétnyomatok, valamint az egybehangzó, részben szemtanúktól származó beszámolók az egykori feliratról szolgálnak támpontul az Esterházy Madonna történetének felvázolásához: a képet XI. Kelemen (Albani) pápa (1700— 1721) ajándékozta Erzsébet Krisztina császárnőnek (1697—1750), VI. Károly császár feleségének. Az előzményekre s a kép további történetére vonatkozóan azonban sajnos csupán feltevésekre vagyunk utalva. Nincsenek adataink arról, hogy 1812 előtt mikor is került a festmény az Esterházyakhoz: az utazók beszámolói, a leírások az Eszterháza-i kastélyban felsorolt fontosabb képek közt nem említik.

7 Ez a körülmény, valamint az a tény, hogy a nagyobb gyűjtőtevékenység valójában csak II. Miklós (1765—1833) herceggel indult meg, amellett szól, hogy a Madonna-képet nem Fényes Miklós herceg (1714—1790) szerezte, mint többnyire feltételezik, hanem csupán örököse II. Miklós. Az először Passavant-nál 1839-ben felbukkanó állítás, miszerint „Die Kaiserin schenkte es nachmals dem Minister von Kaunitz und seit ohn gefähr der Mitte des verflossenen Jahrhunderts kam es in die fürstliche Familie Esterházy",

8 önmagában is ellentmondásos és nem egyezik a történelmi tényekkel és adatokkal. Erzsébet császárnő, aki a festményt a pápától ajándékba kapta 1750-ben hunyt el, Wenzel Anton Kaunitz herceg, aki addig diplomáciai szolgálatban túlnyomórészt külföldön tartózkodott, csak 1753-ban lett miniszter, illetve kancellár s Erzsébet császárnővel nem állt kapcsolatban. Ha az özvegy császárnőtől nem is, leányától Mária Teréziától valóban megkaphatta a képet, a császári gyűjteményből tudomásunk szerint kerültek festmények 3 Braun, G. Ch.: Raphael Sanzios Leben und Werke, Wiesbaden, 1819. 108: Rehberg, F.: Raphael aus Urbino, München, 1824. 53: Istoria della Vita e delle opere die Raffaello Santi di Urbino del Sig. Quatremère de Quincy, voltato in italiano di Fr. Longhena. Milano, 1829. 102; P a s s a v a n t, J. D.: Rafael von Urbino und sein Vater Giovanni Santi. Leipzig, 1839. I. 130, II. 92, III. 105. 4 Frimmel, Th.: Kleine Galeriestudien. Bamberg, 1892. I. 218. 5 Térey, G.: Die Gemäldegalerie des Museums für Bildenden Künste in Budapest. Berlin 1916. 111. 6 A két pecsét közt mintegy 6X10 cm-es folt látható ragasztás nyomaival. Az aranygyapjas rend láncával keretezett Habsburg címeres fekete pecsétekhez 1. összehasonlításképpen pl. az udvari zenekar zászlóját Mária Terézia idejéből K o schatzky, W.: Maria Theresia und ihre Zeit. Salzburg, 1980. 381, 185. kép. Az Esterházyak vörös pecsétje, amelynek közepén a pajzsban az L betű Lipót császárra utal — aki a családot hercegi rangra emelte — hasonló formában szerepel a múzeum számos más, az Esterházy gyűjteményből származó festményén. A festett 45. szám jobbra lent az 1820. évi Esterházy leltár száma. 7 L. Beschreibung des Schlosses Eszterháza. Pressburg, 1784: E. v. R. Reisen durch einen Teil vom Königreich Ungarn seit dem Jahr 1763, Bernouillis Sammlung kurzer Reisebeschreibungen, IX. 1783. 250—290. Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjánál őrzött, az Esterházy családi levéltár művészeti anyagát feltáró dokumentáció átvizsgálása sem vezetett eredményre ebben az összefüggésben. 8 Passavant: id. mű II. 92.