Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten
Kaunitz tulajdonába. 9 Érthetetlen azonban, hogy a kancellár, aki rendkívül gazdag és szenvedélyes gyűjtő volt, a császárnő ajándékát hamarosan eladta, vagy elajándékozta volna Esterházy hercegnek; képgyűjteményét csak mint egy negyed évszázaddal a halála után (1820, 1828) árverezték el Bécsben, és a mi Madonna-képünkről nem esik említés. Mindenképpen rejtélyes, hogy egy ilyen különleges értékű és jelentőségű alkotás teljesen nyomtalanul gazdát cserélhetett s elkerült császári tulajdonból, holott a császári galéria abban az időben éppen nem volt gazdag Raffael művekben. Csupán a késői Szt. Margit, majd 1773 után a „Madonna mezőben" Ambrasból, és az erősen problematikus Szent Család Milánóból (1779-től) volt Bécsben. Erzsébet császárnő a pápától ajándékba kapott festményt az ékszeresdobozzal minden bizonnyal személyi tulajdonának tekintette s eszerint rendelkezett fölötte. Az ajándékozást követő időszakhoz hasonlóan problematikusak az azt megelőző mozzanatok, az ajándékozás körülményei is. Legkorábbi időpontja 1716— 1717 lehetett, amikor a szentszék és a császári ház addig igen rossz kapcsolatai javulni kezdtek és a pápa mindent latbavetett, hogy a császárt a török elleni támadásra rávegye. 10 Spinola pápai nuncius bécsi küldetésekor a császárnőnek átadott egy brevet, s a pápa nevében közreműködött az újszülött trónörökös, majd 1717-ben Mária Terézia keresztelőjén. A még tisztázandó problémák rendezésére azután a pápa unokaöccse, Alessandro Albani érkezett Bécsbe (1720. márc.—1721. febr.). A nuncius éppúgy, mint Albani kardinális, értékes ajándékokat hoztak magukkal — többek közt. pl. Savoyai Jenő hercegnek 11 — a Raffael kép ajándékozása Erzsébet császárnőnek, jól illeszthető ebbe az összefüggésbe. A legújabb kutatások révén sok mindent megtudhatunk XI. Kelemen pápa műgyűjteményéről: az 1790 évi Albani leltár tanúsága szerint több festményt még 1700 előtt, kardinálisként szerzett, sok jutott hozzá magasrangú egyházi és világi személyek ajándékaként vagy családi tulajdonából Urbinóból. 12 Képünkről azonban nem szólnak a források; a 18. század végén az Albániáknál Rómában már csupán Raffael Madonna-képek másolatairól („Madonna del Passeggio", 9 Frimmel, Th. : Geschichte der Wiener Gemäldesammlungen. Leipzig, 1899. 82 Kaunitz herceg tulajdonában valóban volt egy Raffaelnek tulajdonított Szent Család kép, amely a császári gyűjteményből származott s korábban Lipót Vilmos főhercegé volt (ma Varsó, Nar. Múzeum, G. F. Penninek tulajdonítva), 1. Garas, K. : Das Schicksal der Sammlung des Erzherzogs Leopold Wilhelm. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien, 1968 LXIV. 185 és Garas, K: Die Entstehung der Galerie des Erzherzogs Leopold Wilhelm, u.ott, 1967 LXIII. 51, 62. ,u H u b e r, N. : Osterreich und der heilige Stuhl vom Ende des spanischen Erbfolgekrieges bis zum Tode Papst Klemens XI. (1714—1721). Archiv für österreichische Geschichte, 1967 CXXVI. 12. 11 L. P o p e 1 k a, L. : Die päpstlichen Ehrengaben für Prinz Eugen, Prinz Eugen und sein Belvedere. Wien, 1963. 183 és S c a r i s b r i c k, D. : Antonio Maria Zanetti and the Althorp Leopard. Apollo, 1979 II. 427. Említést érdemel még Padre Cremona jelentése Bécsből 1724-ben, amely szerint Modenából három festményt, köztük egy Raffaellót küldtek volt a császárnak s ezek 1724-ben kerültek átadásra (1. Venturi, A.: La R. Galleria Estense in Modena. Modena, 1883. 300). A további adatok hiányoznak erre vonatkozóan, az időbeli egyezés azonban mindenesetre elgondolkoztató. Az Erzsébet császárnőre vonatkozó életrajzi feldolgozások (1. Körper, G. : Studien zur Biographie Elisabeth Christines von Braunschweig-Lüneburg-Wolfenbüttel. Wien, 1975. Dissertation an der philos. Fakultät der Universität, Wien) nem tesznek említést műtárgyakról, ismeretes azonban, hogy a császárnő különösen szerette a drágaköveket és szép gyűjteménye volt belőlük. 12 L. Il Cardinale Alessandro Albani e la sua Villa. Roma, 1980. 23, a Casa Albani képleltára 1790-ből.
