Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Könyvszemle

fontosabb feladata. Szilágyi sokrétű eredményeit, bámulatosan gazdag isme­reteit és tapasztalatait szükségtelen e helyütt külön méltatni. Utalni kell azon­ban a dél-itáliai vörösalakos vázákra vonatkozó kutatásai jelentőségére: Tren­dall, aki ebben a témakörben alapvető munkák sorát publikálta, sokat köszön­het Szilágyi vizsgálatainak, amelyek gyakran megerősítették, máskor revideál­ták a felfogását. Vagyis a kötet megjelenésével a vázakutatók a benne feldolgozott anyag kitűnő szakkatalógusához, a „laikusok" pedig az etruszk és a campaniai vörös­alakos kerámia valóságos kézikönyvéhez jutottak. A fordítás alapjául szolgáló kéziratot Szilágyi 1970-ben zárta le; megjele­nésére kiadási nehézségek miatt több mint egy évtizedet kellett várni. Mindez a szerzőnek sok és bonyolult átdolgozó munkát okozott. A folytatásra, reméljük, hamar sor kerül. SZABÖ MIKLÓS Pogány-Balás, Edit: The Influence of Rome's Antique Monumental Sculp­tures on the Great Masters of the Renaissance (Róma antik monumentális szob­rainak hatása a reneszánsz nagy mestereire). Budapest 1980. 115 oldal, 263 kép. A kötet bevezető áttekintést és hat lazán összefüggő tanulmányt tartalmaz, melyek közös mondanivalója a szerző tézisét hivatott bizonyítani: az antik művészeti emlékeknek a reneszánsz formai kultúrájára gyakorolt hatását a művészettörténeti kutatás mindmáig nem vizsgálta meg kellő mélységben, ezért a feltáratlan területek száma még mindig igen nagy. E területek felkutatása azonban elengedhetetlen a reneszánsz művészeti alkotások mélyebb megérté­séhez. A tanulmányok, melyek fontosabb eredményeit a szerző néhány korábban megjelent cikkében részben már publikálta, motívumtörténeti vizsgálódások eredményeit foglalják össze. A vizsgálódások tudatosan a korai és érett rene­szánsz négy nagy művészének alkotásaira korlátozódnak (időben előre és vissza­felé is mutató kitekintésekkel), s egymásra gyakorolt hatásuk elemzésén kívül első sorban az ebben az időben Rómában szabadon álló antik szobrászati emlé­kek művészetükre gyakorolt hatásainak feltérképezését célozzák; egyes esetek­ben e hatások kimutathatóságából vonnak le következtetéseket. Így például, mint a szerző kimutatja, a Laokoon-csoport elemeinek megjelenése Michelangelo a firenzei Palazzo Vecchio nagy tanácsterme számára tervezett freskójának karton vázlatán vizuálisan erősíti meg azt az írott források alapján feltételezett tényt, hogy a művész a kartont csak Rómából való visszatérése után, 1506-ban fejezte be. Az első két tanulmány egyebekben a két híres csatakarton, Leonardo és Michelangelo művének részletes elemzése során Mantegna metszeteinek és több antik római szobornak e két művész munkáira gyakorolt hatását elemzi. A harmadik tanulmány az antik római monumentális szobrászat Mantegna réz­metszet-kompozícióira gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet; a negyedik tanulmány Mantegna Krisztus keresztelését ábrázoló elpusztult római freskó­jának egyes részleteit, előzményeit, hatását rekonstruálja, s a motívum-össze­függések segítségével megkísérli a freskó ikonológiai elemzését azoknak a hipo­téziseknek a sorába illeszteni, melyek egy elterjedt 15. századi római Krisztus keresztelése ikonográfiái típust a keleti és nyugati keresztény egyház közötti unió korabeli problematikájának szemszögéből próbálták meg értelmezni. Vé­gül az utolsó két tanulmány Raffaello egy Raimondi rézmetszetében ránk ma-

Next

/
Thumbnails
Contents