Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Könyvszemle

fontosabb feladata. Szilágyi sokrétű eredményeit, bámulatosan gazdag ismereteit és tapasztalatait szükségtelen e helyütt külön méltatni. Utalni kell azonban a dél-itáliai vörösalakos vázákra vonatkozó kutatásai jelentőségére: Trendall, aki ebben a témakörben alapvető munkák sorát publikálta, sokat köszönhet Szilágyi vizsgálatainak, amelyek gyakran megerősítették, máskor revideálták a felfogását. Vagyis a kötet megjelenésével a vázakutatók a benne feldolgozott anyag kitűnő szakkatalógusához, a „laikusok" pedig az etruszk és a campaniai vörösalakos kerámia valóságos kézikönyvéhez jutottak. A fordítás alapjául szolgáló kéziratot Szilágyi 1970-ben zárta le; megjelenésére kiadási nehézségek miatt több mint egy évtizedet kellett várni. Mindez a szerzőnek sok és bonyolult átdolgozó munkát okozott. A folytatásra, reméljük, hamar sor kerül. SZABÖ MIKLÓS Pogány-Balás, Edit: The Influence of Rome's Antique Monumental Sculptures on the Great Masters of the Renaissance (Róma antik monumentális szobrainak hatása a reneszánsz nagy mestereire). Budapest 1980. 115 oldal, 263 kép. A kötet bevezető áttekintést és hat lazán összefüggő tanulmányt tartalmaz, melyek közös mondanivalója a szerző tézisét hivatott bizonyítani: az antik művészeti emlékeknek a reneszánsz formai kultúrájára gyakorolt hatását a művészettörténeti kutatás mindmáig nem vizsgálta meg kellő mélységben, ezért a feltáratlan területek száma még mindig igen nagy. E területek felkutatása azonban elengedhetetlen a reneszánsz művészeti alkotások mélyebb megértéséhez. A tanulmányok, melyek fontosabb eredményeit a szerző néhány korábban megjelent cikkében részben már publikálta, motívumtörténeti vizsgálódások eredményeit foglalják össze. A vizsgálódások tudatosan a korai és érett reneszánsz négy nagy művészének alkotásaira korlátozódnak (időben előre és visszafelé is mutató kitekintésekkel), s egymásra gyakorolt hatásuk elemzésén kívül első sorban az ebben az időben Rómában szabadon álló antik szobrászati emlékek művészetükre gyakorolt hatásainak feltérképezését célozzák; egyes esetekben e hatások kimutathatóságából vonnak le következtetéseket. Így például, mint a szerző kimutatja, a Laokoon-csoport elemeinek megjelenése Michelangelo a firenzei Palazzo Vecchio nagy tanácsterme számára tervezett freskójának karton vázlatán vizuálisan erősíti meg azt az írott források alapján feltételezett tényt, hogy a művész a kartont csak Rómából való visszatérése után, 1506-ban fejezte be. Az első két tanulmány egyebekben a két híres csatakarton, Leonardo és Michelangelo művének részletes elemzése során Mantegna metszeteinek és több antik római szobornak e két művész munkáira gyakorolt hatását elemzi. A harmadik tanulmány az antik római monumentális szobrászat Mantegna rézmetszet-kompozícióira gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet; a negyedik tanulmány Mantegna Krisztus keresztelését ábrázoló elpusztult római freskójának egyes részleteit, előzményeit, hatását rekonstruálja, s a motívum-összefüggések segítségével megkísérli a freskó ikonológiai elemzését azoknak a hipotéziseknek a sorába illeszteni, melyek egy elterjedt 15. századi római Krisztus keresztelése ikonográfiái típust a keleti és nyugati keresztény egyház közötti unió korabeli problematikájának szemszögéből próbálták meg értelmezni. Végül az utolsó két tanulmány Raffaello egy Raimondi rézmetszetében ránk ma-