Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Könyvszemle

radt kompozícióját (Betlehemi gyermekgyilkosság, Bartsch 18), valamint Dürer néhány 1501—4 között készült művét vizsgálja: mindkét esetben a korábbi kutatás megállapításait bővíti több részletmegfigyeléssel, melyek Mantegna, Michelangelo és a római antik plasztika hatásait pontosítják. A szerző mind korábbi tanulmányaiban, mind önálló kötetében a reneszánsz-kori antik ,

.revival" motívumtörténeti kutatásának ahhoz az irányzatához csatlakozik, mely az átfogó művészettörténeti kutatás részeként nagy hagyományokat mondhat magáénak. Ez az irányzat, bár a stílustörténet társadalomtörténeti, eszmetörténeti összefüggéseket hangsúlyozó tendenciái hosszú évtizedeken keresztül meglehetősen a perifériára szorították, újabban, úgy tűnik, önállósult, és népes kutatói tábort kezd megnyerni magának. Z. L. Mravik László: Felső-itáliai quattrocento festmények. Budapest 1978. Corvina Kiadó. 27 oldal, 48 színes képtábla magyarázó szöveggel. Megjelent magyar, német, francia és angol nyelven. A Szépművészeti Múzeum és részben az esztergomi Keresztény Múzeum képtárát bemutató sorozat eddigi köteteihez hasonlóan Mravik László könyve is érzékelteti, mennyi még a megoldásra váró kérdés e gyűjtemények anyagával kapcsolatban. Bizonytalan többek között a Piero di Cosimónak tulajdonított, ritka ikonográfiái megoldású Krisztus a kereszten (,,Volto Santo") szerzősége, s eltérőek a vélemények arról is, ki lehetett a Granacci nevével kiállított Szent János tondó mestere. Az ma már biztos, hogy a hosszú ideig Ceres ábrázolásának tartott Michèle Pannonio-festmény valójában Thalia, és nem kétséges az sem, hogy kapcsolatban áll azzal a múzsa-ciklussal, amely egykor a Belfiorekastély stúdióját díszítette. A stúdió eredeti dekorációját illetően azonban továbbra is sötétben tapogatózunk. Ugyanígy, ha tisztázottnak tekinthetjük is a két ferrarai múzsa két különböző kéztől való származását, a mesterek megnevezésénél meg kell elégednünk hipotézisekkel. Rejtély, hogy ki és miért festette át a nagyszerű Bocatti oltáron Mária fejét, és azt sem tudjuk bizonyosan, hogy Lorenzo Costa Ruhátlan nőt ábrázoló képe Venust jeleníti-e meg. Mindezeket a problémákat és a további, főleg attribúciós és datálási kérdéseket a szerző a képek magyarázó szövegeiben veti fel. A bevezetőben röviden kitér a reneszánsz társadalmi és kulturális alapjainak ismertetésére, majd fő vonalaiban vázolja — mindvégig hivatkozva a könyvben illusztrált budapesti és esztergomi példákra — az észak-itáliai quattrocento festészet fejlődését. Hangsúlyozza e fejlődés sokszínűségét, felhívja a figyelmet a gótikus formanyelv több helyütt megmutatkozó továbbélésére, és elemzi az iskolateremtő mestereknek a másod-harmadrangú — de mindenképpen figyelemre méltó — festőkre gyakorolt hatását. B. SZ. Tátrai Vilmos: Piero della Francesca. Budapest 1980. Corvina Kiadó. (A művészet világa, közösen az Arkady, Varsó és Henschelverlag, Berlin kiadókkal) 15 oldal, 55 kép, ebből 21 színes. Megjelent magyar, német és lengyel nyelven. ,,A művészet világa" című három nyelven megjelenő ismeretterjesztő sorozat új kötete a quattrocento egyik legnagyobb festőegyéniségének életművét