Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Újabb megfigyelések Colijn de Coter két budapesti oltárképéről
Mester plasztikai törekvésének érvényesítése között, mely Szent János arcának plaszticitásában (a szép vonások és a kifejezés rogereszk marad) és a drapériák szobrászi felfogásában jelentkezik. Egy művön belül két ellentétes — egyik "a vonalnak, másik a tömegnek adva az elsőbbséget — stílusirányzat jelenléte önmagában tehát nem teszi lehetővé, hogy a képeket kronológiailag elhelyezzük a mester életművében. Annál kevésbé, mert Colyn de Coter pályája kezdetén egyetlen művében sem tudta ezeket az irányzatokat tökéletesen egyesíteni, vagy az egyiket kizárólagosan érvényesíteni a másikkal szemben. Maquet-Tombu azt is írja, hogy Szent János kezei (86. kép) közelebb vannak a Rogier van der Weyden által festett kezekhez, mint bármely más Colyn de Coter mű részletei. 15 Szerintünk a kezek morfológiája hasonló a mester bármely korábbi képén látható részletekhez. A legfrappánsabb analógiát mégis a pozsonyi tábla megfelelő részletei nyújtják (93. kép). 16 Szent János bal kezének különös mozdulata — a mutatóujj derékszögbe törik, hogy csatlakozzék a hüvelykhez, míg a középső ujj jóval a többi fölé nyúlik — pontosan megismétlődik Szent Borbála kézmozdulatában. Ez a meglehetősen mesterkélt gesztus egyetlen korábbi művében sem fordul elő. Ez tehát egy olyan részlet, amely arra utalna, hogy a két kép többé-kevésbé egykorú. Szent János kicsit puffadt, kiduzzadó erekkel befutott keze nagyon hasonló a pozsonyi donátor kezéhez. Viszont itt rövidülésben ábrázolja a kezet és a könyv lapjai és borítója közé csúsztatott ujjai közül csak hármat festett meg világosan, a negyedik egészen kicsivé zsugorodik (95. kép). A bal kezek hasonló rajza — Rogier van Der Weydennél elképzelhetetlen — jellemző Colyn de Coterre. Életművében erre több példa van: közülük az egyik Arimathiai Szent József keze a Krisztus siratásából (94. kép) és még a nagyon tökéletesen komponált düsseldorfi Mária koronázása sem kivétel ez alól a szabály alól: a Gyermek és az angyalok kezei ügyetlenül vannak megrajzolva. Végül Maquet-Tombu úgy véli, emlékeztessünk rá, hogy a Bánkódó Mária hátterében megfestett, nagyon szabad stílusú Kálvária megfelel a XVI. századnak és hasonlít a brüsszeli Keresztlevétel Kálváriájához (1522). 17 Azon kívül, hogy hasonlóságot találtunk János és a strängnäsi szárnyasoltár Melchiorjának arca között, a tájábrázolás analógiáit is megtaláljuk a jóval 1522 előtt készült művekben. Így például a strängnäsi oltáron, a Madonnát festő Szent Lukács jelenetén (Vieure) — mindkettő 1493 előtti — éppen úgy, mint a malines-i táblákon, amelyek 1500 körül készültek, a táj és a háttéralakok nagyon hasonló kezelésével találkozunk. Felismerhető az azonos típusú táj a kevés gonddal egymásra halmozott sziklákkal és a magas törzsű fák lombozata éppen úgy, mint a háttéralakok vázlatos festése néhány gyors ecsetvonással, szemük nagyon feltűnő redukálása, óriási, tágranyitott pupillákra. Ezek olyan formai elemek és olyan festésmód, amelyek már Colyn de Coter legkorábbi műveiben jelentkeznek. Nem meglepő tehát, hogy találkozunk velük a brüsszeli Ke15 Szent János kezéhez a mintaképet a festő Roger van der Weyden beaune-i poliptichonjának Arkangyalából veszi, de az ujjak rajzában eltér; kevésbé harmonikus és kifejezőbb. Hasonló attitűdökkel fogunk találkozni később a Szent Alban oltár arkangyalának a kezénél. 16 A donátorokat Keresztelő Jánossal és Szent Borbálával ábrázoló szárnyakról van szó, amelyek a pozsonyi Szent Márton székesegyházban vannak. A képeket már régebben összeépítették. A mű attribucióját vitatja D'I e t e r e n : i.m. I., 161. Stilisztikai és technikai analógiák alapján Colyn pályája kezdetén készült művekkel 1500 körűire datáljuk. 17 Maquet-Tombu: i.m. 99.
