Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Újabb megfigyelések Colijn de Coter két budapesti oltárképéről
resztlevételen is, amely par excellence eklektikus mű, Colyn de Coter teljes formai szótárával. Ezen kívül úgy hisszük, hogy a tájban — ugyanúgy, mint a Szent János kép hátterének tájában —, Colyn de Coter először alkalmazza egy meglehetősen tömör kompozíció monumentális alakjainak kiemelésére ezt a módszert, amelyben az alakokat a mélységnek egy másik rétegében elhelyezett háttér, a mögöttes második sík mintegy előretolni látszik. Azonos törekvéseknek megfelelő, ehhez hasonló második kísérlete a genti Királyok imádásában fog megjelenni. A röntgenfelvétel (88. kép) egy második lombkoronát mutat az első fától jobbra, amelyet kétségtelenül az égháttéren elhelyezett retusok fednek el.* A horizont magasságában elhelyezett bokrok helyét a festő kihagyta, illetve előfestette, míg az előbb említett fákat már az égháttér fölé festette. Colyn de Coter hasonlóképpen a Kálváriadombját is kihagyta, de Krisztus és a latrok alakjait már az ég felületére helyezte el. A kihagyott, illetve előfestett és nem kihagyott részeknek ez a játéka és az előadásukban mutatkozó gondosság a hagyományhoz még nagyon ragaszkodó technikát árulnak el. Valójában a festő el akarja kerülni, hogy egy természetéből fakadóan áttetsző festményen az alul levő tónusok a végső optikai hatást befolyásolják. A budapesti Mária Magdolna (85. kép) és a párizsi Három Mária (89. kép) Magdolna figurájának hasonlóságára a művészettörténetben már régen rámutattak. 18 A hasonlóság nyilvánvaló és közös forrásra utal: Rogier van der Weyden Pradoban lévő Keresztlevételének patetikus Magdolna alakjára. Colyn de Coter két festménye között azonban nagyon jól érezhető stilisztikai különbség is van. Mária Magdolna kifejezése kevésbé drámai, a fejkendő és a ruhakivágás rajza tradicionálisabb, 19 s ahogy láttuk, az arc laposabb, síkszerűbb. Az 1522 körül festett brüsszeli Keresztlevélen Magdolna típusa még egyszer utoljára megjelenik (92. kép), de rendkívül kifejező módosításokkal: az arc kicsit hosszúkásabb, teltebb és vonásai jobban eltorzultak. Kisebb morfológiai átalakításokat is végzett a festő: az ajkak félig nyitottak, a hüvelykujj egy könnyet morzsol szét, a hajat turbán fedi. Ezek a stilisztikai eltérések szerintünk a mester festői látásmódja fejlődésének, átalakulásának felelnek meg. A festési technikában is különbségek van* A Bánkódó Magdolna felületét Deák Klára restaurátor megvizsgálta, a röntgenfelvétellel összevetette, s a következőket állapította meg: 1) Az egész fejen csak a bal arcon látható két kisebb, borsónyi retusfolt. Az egész arcon, így az orr részletében sem látható más restaurátori beavatkozás nyoma. 2) Az arcon említett sötét vonalak szemmel láthatóak — UV fényre nem reagálnak — feltehetően az ólomfehér alapozás durva ecsettel való felhordásának a nyoma. A szemöldök alatt és a szemhéjakon a festékréteg alatt az előrajz áttűnik. 3) A fejkendő egészének faktúrája egyenletes, az ég vonalkákkal felhordott faktúrája a kendő széléig ér; a szerző által említett felső kendőrészlet nem az ég fölé van elhelyezve. 4) A festmény és a röntgenfelvétel összevetéséből kitűnt, hogy az említett felületen nincs nyoma második lombkoronának. 18 L. a 3. jegyzetet. 19 A fejkendő tömegének helyét az égháttérből kihagyta (ahogy a röntgenfelvétel mutatja — 88. kép) a felső fodrozott rész azonban már az égre van ráfestve. Ügy látszik tehát, hogy eredetileg nem tervezte ezt a részletet Colyn de Coter. A Három Máriát ábrázoló kép Magdolnájának szögletes ruhakivágása első látásra későbbi datálásra utal. De jegyezzük meg, hogy az egyetlen ruhát, amely igazán hasonló, G. David Kánai mennyegzőjén (Louvre) a Krisztus balján ülő fiatal nő viseli. Ez a tábla azonban 1503-ból való. G. David, Q Metsys sőt J. van Cleve és Gossart későbbi műveiben nem találkozunk már ilyen szögletes nyakkivágással, amely így szabadon hagyja a mell felső részét az 1518-as Mester művei előtt.
