Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Murillo képek magyarországi gyűjteményekben

MURILLO KÉPEK MAGYARORSZÁGI GYŰJTEMÉNYEKBEN Míg a világ nagy múzeumai közül alig akad olyan, amelyben a sevillai Bartolome Esteban Murillo hiteles képei, vagy műhelyéből származó vásznak nem szerepelnek, addig a spanyol udvari gyűjteményekben 1734 előtt egyáltalán nem őrizték műveit.

1 Pedig Murillo az első és sokáig az egyetlen spanyol festő, akinek képei már a XVII. században is megjelennek külföldi gyűjteményekben. Még a mester életében hét festménye került egy Cádizban működött olasz kereskedő hagyatékából a genovai kapucinusok templomába

2 és halála után még tíz esztendő sem telt el, amikor Antwerpenben II. Miksa Emánuel egy bankár hagyatékából megvásárolta a ma a müncheni Alte Pinakothekban őrzött „Dinnyeevők"-jét. 1693-ban Londonban Lord Godolphin a Melfort gyűjtemény árverésén 80 guinea-ért vette meg két életképét,

3 1700 táján Sir Paul Methuen, a brit birodalom madridi követe hozott Angliába egy Murillónak tulajdonított, felhőkön trónoló Máriát gyermekével, lábánál négy angyallal, mely ma is a család Corsham Court-i gyűjteményében van Chippenhamban.

4 Mireur árverési katalógusokat feldolgozó műve XVIII. századi, főként párizsi gyűjteményekben számos Murillo művet sorol fel.

5 A mester népszerűsége természetesen nem vetekedhetett az ekkor elsősorban keresett olasz és németalföldi mesterekével, de említésre érdemes, hogy az ún. „Leganés Madonna" 1755-ben került a szász király gyűjteményébe.

6 Párizsi ügynökei révén Katalin cárnő 1768-ban az elragadó „Pihenés az Egyiptomi menekülés közben"-t, a Crozat árverésen, majd a Duc de Tallard árverésen egy Szent Család vázlatot vásároltatott. Duc de Choiseul gyűjteményének 1772-es árverésén a híres „Narancsárus leány"-t és a „Fiú kutyával" c. 1 1729 és 1734 között a spanyol udvar évekig Sevillában időzött. V. Fülöp és felesége Pármai Izabella itt ismerkedtek meg Murillo művészetével. 20, mások szerint 29 képét szerezték meg, melyeket a királyi kastélyok, a La Granja és a San Ildefonso leltáraiban fedezhetünk fel. Vö.: M a d r a z o, F. de: Viaje artistico de très siglos por las colecciones de los Reyes de Espaha, 1884. 178. 2 Vö.: Cassiano de Langasco, P.: Sette Murillo dispersi (?). Liguria. 7 Nov. 1938. 17 kk. 3 Curtis, B.: Velazquez and Murillo. London — New York, 1883. 291, 454 sz. 4 Angulo Ihiguez, D.: Murillo. I—

III. Madrid, 1981. II. 385 sz. A Murillo képek angliai népszerűségére vonatkozóan ld.: az „El Greco to Goya" c. kiállítás (London, 1981) katalógusát. 5 Mireur, H.: Dictionnaire des ventes d'art, V. Paris, 1911. V. 321—323. 11 A képet Párizsban vásárolták M. Pasquier hagyatékából. Vö. : Gemäldegalerie Dresden. Alte Meister. 1967. (10. kiadás), 74. A kép kutatásaink szerint nem a Leganés család egy nőtagját ábrázolja, mert ez, az időpontokat vizsgálva, nem lehetséges. A kép talán Leganés sevillai érsek megrendelésére készült és ennek halála után, a Murillo képek iránti korai kereslet következtében került a XVIII. század közepe előtt Párizsba.