Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Az ún. grosskönigsdorfi Mária és Evangélista János szobrok mestere és stíluskapcsolatai

külön tincsbe fésült haja rokon a budapesti szobor fonatokba rendezett hajával. A Mária élete mesterét követő Szent György legenda mestere táblaképeinek jellemzője a főmestertől, valamint a szintén a Mária élete mester stílusától függő Lyversberg Passió rokon felfogású festőjétől eltérően a „függőlegesek kifejezett túlsúly raj utasa" (H. M. Schmidt), mely számos alakjának sajátja. Mária élete mester körében, egy ideig vezetése alatt dolgozó Szent György legenda mesterének stílusát különösen a 70-es évek közepén érték a főmester oldaláról jelentős hatások.

12 Az idézett Keresztrefeszítés ugyan a 70-es évek közepére datált,

13 de az 1480 körül készített Apostol triptychon középrészén (München, Alte Pinakothek), valamint a szárnyakon (Bamberg, Staatsgalerie) az apostolok köpenye Szent Péternél (München) és Szent Andrásnál (Bamberg) a budapesti Ev. Szent János szobron is megfigyelhető, hullámos élszedésű redőhátakba rendezett háromszögrészleteket ismétel.

14 Dolgozatunk számára nem érdektelen, hogy az Apostol triptychon egykor a kölni Szent Kunibert templom Szt. János oltárán volt eredetileg elhelyezve, abban a templomban, mely számára vizsgálódásaink során, később érintendő Tilmann szobrászmester is dolgozott. Mária élete mester monográfusa, H. M. Schmidt nyomán megjegyezzük, hogy a Szent György legenda mesterétől való Apostol triptychon néhány alakján a formaadás típusban egyezik a korábbról, még Mária élet mesterével való együttműködés idejéből származó „Mária felvétele a mennyekbe" (München, Alte Pinakothek) néhány alakjával — mely tábla a Mária élet mestere és a Szent György legenda mesterének közös műve.

15 így összehasonlításunk nyomán is olyan stílusváltozást figyelhettünk meg 1465—1480 között a kölni táblaképfestészetben, mely a formák kimerevítését, az alakok megnyújtását eredményezte. Ügyszintén Mária élete mester és Szent György legenda mestere stílusának különbözőségeire, valamint az 1480—90 körül Kölnben bekövetkezett stílusváltozásra figyelmeztet az ún. De Monte triptychon középső képe

16 (Siratás, Köln, Wallraf-Richartz Museum a Mária élete mestertől), és szárnyain a 10 évvel később, Szent György legenda mestertől festett jelenet közötti eltérés.

17 A szárnyak Szent Andrása és Szent Mátéja, valamint a középrész alakjai között szembetűnő a különbség. Ennek okait kérdezve számolnunk kell azzal a megalapozott véleménnyel, mely a Szent György legenda mesterének művészetét mind a korábbi kutatásokban, mind a legújabb monográfiában, nemcsak helyi hagyományokból eredezteti, hanem feltesz németalföldi kapcsolatokat is.

18 így nekünk is Németalföld irányában kell kitekintenünk. 12 Schmidt, H. M.: i.m. 56, 57. 13 Schmidt, H. M.: i.m. 75., Stange, A.: Deutsche Malerei der Gotik. Köln in der Zeit vom 1450 bis 1515. Berlin, 1952. Die eigenhändigen Werke 25—37; Stange még a Mária élete mesternek tulajdonítja a bonni Virnich gyűjtemény Keresztrefeszítését, melyet Schmidt Szt. György legenda mesterének attribuai, és a hetedik évtized közepénél valamivel előbbre helyez. (V. ö.: Schmidt : i.m. 83, 218—220.) 14 Reprodukálja Schmidt, H. M. : i. m. 95, 96, 97 ábrák. Irodalom Schmidtnél Kat. nr. 31/a 224—226. 15 Schmidt, H. M. : i. m. 83. 1(i Reprodukciója Schmidt, H. M.: i.m. 29. kép. 17 Schmidt, H. M.: i.m. 86, 87. 18 Stange, A.: i.m. 21., továbbá Schmidt, H. M.: i.m. 78: „Besonders die schlanken und leichten Figuren ähneln sich mit der Körperdarstellung von Rogier. Aber zugleich muss gemerkt sein, dass es eine unmittelbare Entlehnung aus einem Werk Rogiers nirgends nachzuweisen ist, bloss unserer Meister stand auf dem selben