Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
A boiótiai ólom kisplasztika kérdéséhez
Az állat hasán levő üreg (14. kép) valószínűleg öntési hiba. Nem utal azonban üreges öntés kísérletére: nyilvánvalóan tömör öntvényről van szó, amely viaszveszejtéses eljárással készült. Hasonló, szabálytalan vagy többé-kevésbé ovális lyukat okozó „balesetre" számos példa van; a szobor készítője a hibát rendszerint kijavította. 1 '' A technikai kérdésekkel kapcsolatban még meg kell jegyezni, hogy a részletek (izomzat, szőrzet stb.) ábrázolásának a módjára vonatkozóan — vagyis, hogy ezek megmintázására a viaszmodellen, vagy a kész öntvényen került-e sor — a budapesti szobor felületének állapota miatt semmiféle támponttal sem rendelkezünk. 1 "' A bemutatott ólom bovidát a Kabirion bikaszobraihoz kapcsolja anyaga, a kivitelezés technikája, az ábrázolt állat fajtája, s természetesen nem utolsó sorban a darab stílusa. Ez a négy tényező együtt, s csakis együtt adhat érdemleges támpontokat a lokalizáláshoz. Az anyag fajtája, vagyis az ólom használata, önmagában nem lehet az eredet meghatározásának perdöntő érve; kétségtelen azonban, hogy a figyelmet bizonyos lehetőségekre irányítja. 11 ' A készítés technikájának vizsgálata némileg közelebb visz a célhoz: az idézett darabok azt mutatják, hogy az idevágó problémák a Kabirion leletei alapján különösebb nehézség nélkül megoldhatók. 1 ' Az állatfajta felismerését a budapesti szobor állapota igen megnehezíti. Ennek ellenére a fej formájának, a szarv maradványainak, továbbá a testarányoknak a vizsgálata alapján megállapítható, hogy a bovida a Kabirion leletei alapján kitűnően szemléltethető ún. közép-boiótiai szarvasmarha-típust képviseli. Erre jellemző a rövid, enyhén fölfelé hajló, vagy vízszintes fekvésű szarv, valamint az erős test és az általában rövid láb. 18 A stílus, s főként a készítés időpontjának a meghatározása gyakran még a jó állapotban fennmaradt állatszobrok esetében is bizonytalan kimenetelű vállalkozás. A kutatás a nehézségekkel nem mindig számol, 19 s nem különbözteti meg világosan a stílusjegyéket, a képtípus jellemző vonásait, valamint az ábrázolt állatfajta specifikus ismérveit. 20 Mindez közrejátszik abban, hogy a jól keltezhető vázaképek (elsősorban a későarchaikus időszaktól kezdve) és a plasztikus egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a szentély bronz és ólom fogadalmi szobrait erőszakos rongálás érte volna. (Kabirion VI. 4 sk.) ''' Széles körben elterjedt az a felfogás, hogy az ólom üreges öntvények készítésére gyakorlatilag alkalmatlan. Vö. ehhez B u c h h o 1 z, H. G. : i. m. 13. lap. Az üreges öntés kísérleteihez 1. Kabirion VI. 71 skk. és 17. lap; továbbá Furtwängler, A.: AA 1892, 112. lap. — Az öntési hibákhoz, ill. az ókori javításokhoz 1. Kabirion VI. 46. lap, 136a szám. A budapesti szoborhoz kapcsolódó technikai kérdésekhez 1. Kabirion VI. 5 skk. (A hason levő üreg belsejében szegecselés nyomai figyelhetők meg; ez feltehetően ókori javításra utalj 15 Ehhez 1. Kabirion VI. 6 sk. m Az ólom fogadalmi ajándékok elterjedése a görög világban meglehetősen korlátozott volt, s eltekintve a Peloponnésostól (főként Lakónia) és Boiótiától (Kabirion), elsősorban a perifériális területeket jellemezte. Vö. B u c h h o 1 z, H. G: i.m. 13 skk. 17 L. a 12., a 14. és a 15. jegyzetben idézett irodalmat. — Az ólomszobrászat másik fontos anyaországi központja, a lakóniai, a boiótiaitól teljesen eltérő előállítási eljárást alkalmazott: Wace, A, S. B.: in Dawkins, R. M., The Sanctuary of Artemis Orthia at Sparta. London, 1929. 252 sk. 18 Kabirion VI. 11 skk. 19 Vö. A m a n d r y, P., in. Etudes Delphiques. (BCH Suppl. IV, 1977.) 291. lap. 20 Vö. Kabirion VI. 119 skk. — A bikaábrázolás képtípusainak kialakulásához 1. még Aman dry, P., i.m. 282 sk.; Idem, AM 77 (1962) 43. lap. Továbbá 1. a 22. jegyzetet.
