Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
A boiótiai ólom kisplasztika kérdéséhez
ábrázolások összehasonlítása egyelőre több tévedési lehetőséget, mint megbízható stilisztikai és keltezési támpontot nyújt. 2J Í A budapesti bovida esetében — a korróziótól lepusztult részletek ismerete híján — stilisztikai kritériumnak a test plasztikus felépítésének sajátosságait és a mozgásábrázolás módját tekinthetjük. Ha ezeket figyelembevéve, a darabot meggyőző érvek alapján keltezett archaikus és klasszikus bikaszobrokkal hasonlítjuk össze, 22 világossá válik, hogy az a klasszikus kor érett szakaszánál korábban nem készülhetett. 23 A thébai Kabirionban, ahol a darab legjobb párhuzama került elő (19. kép), 24 a klasszikus kor a kultuszszokások jelentős változását hozta: a fémből készült fogadalmi szobrokat a terrakották háttérbe szorították. 2 "' Schmaltz arra az eredményre jutott, hogy az általa feldolgozott leletek közül mindössze néhány bronzszobor keltezhető kétséget kizáróan az i. e. V/IV. századra. 211 Ha az emlékek statisztikai vizsgálata alapján a fenti diagnózis lényegében elfogadhatónak látszik, a Kabirion-publikáció alapján kirajzolódó, rendkívül hézagos kép alighanem a véletlen számlájára is írandó. Ezt a lehetőséget erősíti meg az a tény, hogy a publikált klasszikus kori bronzok nem a korszak elejéről valók, tehát semmiképpen sem foghatók fel a nagy archaikus sorozatot lezáró, s egyben a produkció megszűnését jelentő alkotásoknak. 2 ' A Kabirion klasszikus kori fogadalmi emlékei között két reprezentatív bronz bikaszobor két, a korábbi anyag alapján jól szemléltethető ábrázolástípus klaszszikus megfogalmazását képviseli. 28 A Louvre igen kvalitásos példánya (16—17. kép) a részletek valósághűségre törekvő mintázását kiegyensúlyozott, szinte emblématikusnák nevezhető állásmotívummal hangolja össze. 29 A típus a Kabirion megelőző korszakaiban igen kedvelt volt, 30 s klasszikus verziójának keltezése komoly nehézséget okoz. A legmeggyőzőbb kronológiai támpontokat az euboiai szövetség i. e. IV. század első évtizedében vert pénzein (15. kép), valamint az ezekkel egykorú attikai fogadalmi reliefeken előforduló bikaábrázolások nyújtják; a darab ezeknél aligha lehet korábbi. 31 21 A problémához, 1. R o 11 e y, CL: Les statuettes en bronzes. (Fouilles de Delphes V.) Párizs, 1969. 169 skk., ad 208. szám. — A vázaábrázolásokhoz: Y a 1 o u r i s, N.: ArchEph 1953—54 II. köt. 176 skk.; A n d r e a e, B.: Jdl 77 (1962) 130 skk., 1—14. kép és 155 sk. — L. még a 39. jegyzetet. 22 Ehhez 1. a 20. és a 21. jegyzetben idézett irodalmat. Vö. még Richter, G. M. A. : Animals in Greek Sculpture. A Survey. Oxford, 1930. 19 skk. 23 A fenti megállapítást elsősorban a szigorú stílusú bikaszobrokkal való összehasonlítás erősíti meg: R o 11 e y, CL: i. h. 2 "' Athéni NM 10565 = Kabirion VI. 87 sk., 349. szám. Az itt közölt fényképért B. Schmaltznak tartozom hálás köszönettel. 25 Kabirion VI. 160 sk. 26 Kabirion VI. 87 skk. 27 Kabirion VI. 112 sk. 28 L. a 24. és a 29. jegyzetet; továbbá Kabirion VI. 112. lap. 29 Párizs, Louvre Br 182 = Kabirion VI. 88. lap, 350. szám. — Az itt közölt fényképekért A. Pasquiernak tartozom köszönettel. 30 Vö. Kabirion VI. 88 sk., és 112. lap. 31 A közölt éremkép a párizsi Bibliothèque Nationale gyűjteményében levő darab (CM Coll. Delepierre 1391) öntvényének reprodukciója. Ezért, valamint a 41. jegyzetben idézett érem önvényéért M. Amandrynak, fényképeikért pedig A. Pasquiernak tartozom köszönettel. — Az euboiai szövetség bemutatott veretéhez 1. Franke, P. R. — Hi r mer, M.: La monnaie grecque. Párizs, 1966. 122. t., 371. szám. Az attikai
