Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Imhotep mészkő szobra. Megjegyzések az egyiptomi Késői kori kisplasztika előképeihez

A törékeny és lányosan karcsú testalkat is idegen a 4. századi kőszobrászat stílusától. A nyúlánk törzs plasztikusan kidolgoztt anatómiai részletei, a fiatalságot hangsúlyozó sovány végtagok —• az alkaron megfeszülő izommal — olyan archaizáló irányzat szellemében készültek, amely a XVIII. dinasztia szobrászati sajátosságait tartotta példaképének. Ugyancsak a XVIII. dinasztia korában fordul elő a lótuszdísszel záródó gyöngy gallér,

16 valamint a baloldalon csukódó sendit, mely ebben a formájában igazi ritkaságnak számít.

17 Ezek az egymásnak ellentmondó stílusjegyek, valamint az a — jelenlegi kutatás által elfogadott — tény, hagy az Imhotep szobortípus a XXVI. dinasztia vége—XXVII. dinasztia eleje táján alakult ki, arra enged következtetni, hogy a példány az utolsó művészeti fellendülés idején; a XXX. dinasztia elején készült, de ábrázolásmódjában a klasszikus újbirodalmi hagyományok felélesztésének irányzata nyilvánul meg. Erre utal a sajátságos fejforma, valamint a testalkatban és a viseletben kifejezésre jutó erős XVIII. dinasztiái hatás. Bár a 4. századi szobrászok a szaiszi példákat utánozták,

18 melyek viszont — legalábbis a korszak első felében — az ó- és középbirodalmi típusokat tartották eszményképüknek,

19 ugyanakkor tagadhatatlan az Újbirodalom korai szakaszának szobrászata iránti vonzódásuk és annak témáit, formai elemeit és részleteit felidéző törekvésük.

20 Ez, a XVIII. dinasztiát eszményítő archaizmus azonban nemcsak a nagyszobrászati előképek tanulmányozása és rutinos másolása révén élt tovább a XXVI—XXX. dinasztiák közötti évszázadokban. Volt egy olyan közvetítő műfaj, amely hosszú időn át ápolta, fejlesztette és megőrizte ezeket a hagyományokat; a bronzszobrászat. A XVIII. dinasztiái és a ramesszida fémszobrászat után a XXII. dinasztia idején bontakozott ki e műfaj fénykora. A tökélyre fejlesztett technikai kidolgozás mellett az újbirodalmi hagyományok megőrzése és a test — elsősorban a törzs — arányainak újításként ható átalakítása

21 jellemzi a kor bronzplasztikájának stílusát. Nemcsak a remekművek, hanem a jó középszintű alkotások

22 is tükrözik ennek a hagyományokra épülő új ábrázolásmódnak a győzelmét. Ha az isteneket, királyokat és papokat ábrázoló alkotások sorából az utóbbiak — az Imhotep arche-típus kialakulásánál elsőrendű szerepet játszó — szobrait vizsgáljuk, különös figyelmet érdemel a berlini Khonszu-meh bronzszobra (9. kép).

23 A boltozatos homlokú, hátranyúló koponya formája arra utal, 10 Wilkinson, A.: Ancient Egyptian Jewellery. London, 1971. XXXVII. B tábla. = Cairo, Cat. gén. 52674. 17 III. Amenhotep kairói bazalt szobrán: Cairo, Cat. gén. 42077 = V a n d i e r, J.: Manuel III. 306—307 o., CI ,2 táblán, valamint a University College fejnélküli szobrán -Page, A.— Smith, H. S.: i.m. No 69 (UC 14654, XVIII. din.). 18 ESLP XXXVII o. és másutt; F a z z i n i, R. : Images, 108 o. I!l A szaiszi művészet archaizáló irányzatainak periódusairól és társadalmi szereperői legutóbb Nagy I. ír munkájában (Le souci d'archaïsme à l'époque saïte. Budapest, s. a.). 20 Bosse, K.: i.m. 61, 93 o. és másutt.; Wolf, W.: i.m. 625. o. 21 Aid red, C: The Carnarvon Statuette of Amun. JEA 42 (1956) 3—7 o., I— III. tábla. 22 Ide sorolható két, II. Ozorkonnak tulajdonítható bronz szobor: Le don du Nil, i.m. N° 274, valamint Y o y o 11 e, J.: Petits monuments de l'époque libyenne. Kérni XXI (1971) 47—48 o., VII—VIII. táblák, továbbá egy királyné szobor: Le don du Nil, i.m. N° 273, és két bubasztiszi király szobor: S t e i n d o r f f, G.: i.m. N° 213, és München ÄS 6043 (= Staatliche Sammlung Ägyptischer Kunst, 185 o.), valamint egy arany berakásos bronz Amon: Fazzin,i, R.: Images, Cat. 87. '

n Kaiser, W. : i.m. No 114 d. Lelt. sz.: 23732, M.: 32 cm.