Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
A Szépművészeti Múzeum sedleci miniatúráival kapcsolatos újabb meggondolások
A meglevő sanctorale kötet az Assumptio vigiliájával fejeződik be. Miniatúráink közül a Mária halála, vagy utolsó imája ábrázolást (Ltsz. 3105) szintén nem merném teljes határozottsággal a meglevő sedleci graduale-hoz kapcsolódónak tartani. Hátoldalának szövegtöredéke az introitus Zsolt. (Ps.) 44.2. szavaival megvan a ciszterci és az olomuci „világi" kódexben is. Az északolasz ciszterci missale-ban azonban az ábrázolás határozottan „Assumptio" és nem „dormitio B.M.V." A sedleciekhez sorolt budapesti miniatúra talán áttörhette a rendi szokásokat és „északi" megoldás hatolhatott 10 esetleg a rendre jellemző, az Assumptio-t különösen ünneplő felfogás fölé. Az itáliai meglevő teljes miseszövegekben azonban mindenütt csak az Assumptio-ról van szó. Ezen túl még meggondolásra késztet ennek a miniatúrának a többinél jóval kisebb mérete és rajta a többiek nagy részétől képviselt „lágy" stílustól eltérő, zömökebb, kissé durvább alakok szerepeltetése. Ilyen alakok vannak azonban az antifonále Fülöp és Jakab V iniciáléjában is, vagy pl. a jeruzsálemi bevonulás (Budapest, Ltsz. 3110) szereplői szintén hasonlóak. Végül, ami a „Terribilis . .." szövegkezdetű Jákob álma ábrázolást (Ltsz. 3108, 28. kép) illeti a graduáléban, ugyancsak kétes helyzet előtt állunk. A „de tempore" részhez tartozhatott-e, vagy a ,,sanctorale"-hoz? — mint az antifonáleban az „O quam metuendus .. ." Zakeus jelenete (f. 144 r ). Mivel a Jákob álma hátoldalának szövegrészletében a mise graduale énekének szavai láthatók, nem tartozhatott a húsvét időszakához. A márc. 25-től az Assumptio-ig terjedő idő viszont a húsvéti időszakba esik, de csak a pünkösd utáni első vasárnapig, amikor újra graduale ének kerül a lecke és evangélium közé. Mindent összevéve tehát a washingtoni Szentháromság, továbbá a budapesti miniatúrák az egy Szt. Benedeket kivéve, nem helyezhetők el a megkerült sedleci, ma Brnóban levő liturgikus énekeskönyvekbe; legfeljebb feltételesen az elveszett, vagy lappangó kötetekbe lokalizálhatok. A stíluselemzésből levonható következtetésekhez, különösen a rokon alkotásokkal történő összehasonlításhoz nincs jogom lényegesen hozzászólni, mivel az utóbbiakat közvetlenül nem ismerem. A már érintett stílussajátosságok: a zömök, tömör alakok, vagy a „lágy" stílusú kecses, elegánsabb, gazdag redőzetű ruhát viselő figurák, pl. a Szentlélek eljövetele D betűben, Jákob álma, Szt. Benedek, stb. eléggé keverednek a díszítő elemek különböző jellegzetességeivel. Egységesen valamennyire érvényes csak a meglevő lapszéldíszítés határozott karaktere. A meglevő kötetekben pl. az alacsony figurák mellett — mint Fülöp és Jakab iniciáléja, vagy másrészt a Szentháromság lapon a megmaradt lapszéldíszítések teljesen egyezőek. Erre vonatkozóan Hoffmann Edithnek, miniatúráink első ismertetőjének 1918-ban még csak az S betűs Szentlélek eljövetele egyik sarkában levő kis levélke részletéből lehetett kiindulnia. 11 Az egyre bővülő ismeretanyag alapján, elsősorban a lapszéldíszek ismeretében Frinta kapcsolta a cseh miniatúrákat a geronai Martyrologium ún. „B mesteréhez". Ez a megállapítás kétségtelenül érvényes, de az egyöntetű lapszéldíszítéseknek nem felelnek meg azonosan a figurák, nem egységesek a betűtesteket kitöltő akantusz indafonatok, végül a hátterek felületének kitöltése is eltérő. A Dormitio B.M.V. (Mária halála) G betűjében és az S betűs Szentlélek eljövetele (Ltsz. 3107) közös 10 Török, Gy.: Die Ikonographie des letzten Gebetes Maria. AHA, XIX. (1973) 175—176. Abb. 20. 11 Hoffmann, E.: Cseh miniatúrák a Szépművészeti Múzeumban. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, I. (1918) 49—74.
