Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
A Szépművészeti Múzeum sedleci miniatúráival kapcsolatos újabb meggondolások
jellegű betűfelület-kitöltést mutat: a bekanyarodó levélvégződések stilizált tulipánszerű, hármas szirmúak. A középső levél gerinc erezete megnyúlt vízcsepp alakú. A laposan szétterülő levélmotívum összhatása mégis sűrű, nedvdús hatást kelt. Szárazabb, élesebb rajzú, erősebben tagolt az a levélzet, amelyet hullámzóan vezetett indaszár hordoz, a betűk felületén a levélvégződések egyik-másika visszakanyarodik és körülfogja néhol a keskenyebb indát. Ilyenek a Szentlélek eljövetele D betűben (Ltsz. 3109), a Jákob álma (Ltsz. 3108), a washingtoni Szentháromság, a Fülöp és Jakab V betűjének bal oldala — a levelek közé került kis bogyók hozzáadásával: az Ascensio (Ltsz. 3106). A Fülöp és Jakab V betűjének jobb oldalában, a brnói graduale R betűjének bal oldalában pedig egy pálcaszerű tengely körül csavarodóan vezetődnek a levélindák. Ennek a motívumnak változatos fejlődése lesz még főleg Ausztriában a XV. század harmadik negyedéig. A Szt. Benedek ábrázolás betűtől független illusztráció, mint a jeruzsálemi bevonulás és a húsvéti ábrázolás is. Csakhogy az elsőnek, hasonlóan a Fülöp és Jakab V betűjének hátteréhez, konzervatív, mértani rácsozatú alapdísze van, térérzékeltetésre nem nagyon törekednek. Ezzel szemben a két Annuntiatio betűinek hátterében az épületbelsők térmélység benyomását próbálják elérni. A Jeruzsálemi bevonulás ezt szabadban, de városi épületek sorával valósítja meg, végül a húsvéti jelenet a domb fás ligeteivel a háttérben és az üres sír perspektivikus rövidülésével kísérel meg nagyobb távlatot befogni. A többi ábrázolás hátterében finom rajzú növényindák hajladoznak. A Jákob álmán, a graduale R betűjében, a Jeruzsálemi bevonulás négy karélyos mezőjét négyzetre kiegészítő felületeiben az indák között elszórt virágok élénkítik a szétágazó, finom indaszárakat. Ennek az ötletnek továbbkerülése figyelhető meg pl. a régi Knauz 2. jelzést viselő antifonále egyetlen, de nagyon díszes A iniciáléjának hátterében. Ábrázolásán a pozsonyi városi címer tornyos kapuja előtt a káptalanra utaló: Szt. Márton a koldussal jelenete látható. E nagyra értékelt alkotást a bécsi kör egyik legszebb Pozsonyra hatásának tartják a XV. század elejéről. 12 Az indák között elszórt virágokat alkalmazza még a század hatvanas éveiben egy klosterneuburgi Missále kánonképén a „Lehrbüchermeister" is. 13 Mindezek a dekoráció-változatok megtalálhatók az antwerpeni Vechta-biblia (Musée Plantin-Moretus, Ltsz.: Ms. 15/1—2) „Józsue mesteré"-nél és a geronai Martyrologium „B mesteré"-nél (Gerona, Museo Diocesano). Az alakformálás különbözőségei nem függnek össze jellemzően és törvényszerűen a betűkhöz kötött iniciálék megoldásmódjával, vagy az illusztrációvá fejlődő térbeli ábrázolás megjelenésével. Az új irodalomban kétféle felfogás alakult ki a mesterkérdést illetően: G. Schmidt 1969-ben 14 a sedleci alkotásoknál a különböző mintaképek követése alapján több mesterre következtetett, J. Krása 1 ' viszont a több oldalról jövő hatás egy személynél történő egyesítését is lehetségesnek tartja. Magam részéről ebben nem tudok állást foglalni csak annyiban, hogy a lapszél-díszítések, ahol megvannak és a washingtoni töredéken is teljesen 12 Güntherova, A. — Misianik, J.: Illuminierte Handschriften aus der Slowakei. Praha, 1962. No 57, helyesen Antifonále 38. 156. kép; Schmidt, G.: Neues Matierial zur österreichischen Buchmalerei der Spätgotik in Slowakischen Landschaften. ÖZKD, 18. Wien, 1964. 36—37. 13 Schmidth, G.: Die Gotik in Niederösterreich. Die Buchmalerei. Wien, 1963. 107—108. Abb. 12. 14 Schmidt, G.: Malerei bis 1450. in Gotik in Böhmen. (Red. Swoboda, K. M.) München, 1969. 254—255, 257—258. 15 Krása, J. : Rezension des obigen Bandes. Umeni, XIX. (1971) 400—401.
