Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Christian Seybold és a festőképmás a 18. századi Ausztriában
hanem ebbe a csoportba sorolhatjuk a festő híres Louvre-beli önarcképét is. 35 Jóllehet utóbbin valamelyest fiatalabbnak tűnik, a kép koncepciója, az ábrázolás típusa nagyon hasonló. Itt is rövid mellkivágásban, semleges háttér előtt látjuk. A világos és puha inggallér s a lágyan megformált sapka keretében az arc élesnek, keménynek, mozdulatlannak tűnik, a tekintet figyelő s figyelmet keltő. A szüntelen törekvés az önvizsgálatra és kifejezésre újabb és újabb kísérletekhez vezetik a mestert, a józanul pontos ábrázolásoktól a szinte karikatúraszerű beállításig. Ilyen jellegű Seybold egy eddig fel nem ismert Önarcképe a genfi Tronchin gyűjteményből. 30 Jóllehet a kitűnő svájci orvos és gyűjtő François Tronchin 1778-ban mint Denner művét vásárolta Mannheimből a képet, kétségtelen, hogy a hosszú fejű, sovány arcú festő, aki egy nagy kalap alól gunyorosan tekint reánk, valójában Christian Seybold. Tartása és kifejezése, egyben a kép festői megoldása is erősen emlékeztet 1760-ból datált budapesti festményére, a „Férfi disznósajttal" képmásra. Seybold legfontosabb Önarcképeinek áttekintése 37 lehetővé teszi, hogy stílusfejlődéséről viszonylag megbízható képet alkossunk s művészetének legjellemzőbb vonásait felvázoljuk. Az az állandóan ismételt feltevés, mely szerint valójában csak Denner utánzója volt, a tények alapján mindenesetre megdőlt. A művészetére ható tényezők között Baltazár Denner befolyása úgy tűnik, mindenképpen csak részleges jelentőséggel bír. Nem is volt a két művész között közvetlen kapcsolat, sohasem találkoztak. Seybold a hamburgi mester műveit valószíhűleg Bécsből ismerte, elsősorban a sokat magasztalt két képet, az Aggastyán és Öreg nő képmását, melyek 1723-ban és 1726-ban kerültek a császári galériába. Mindenek előtt az ábrázolástípus, a karakterfejek pontos bemutatása volt az, ami Seyboldra hatott. Alkalmanként átvette azt a józan pontosságot, amit a kortársak pórus festésnek neveztek, festői felfogása, koloritja azonban még a Denner szellemében megfogalmazott fejeknél is eltér Dennerétől. Seybold képei lágyabb és gazdagabb színezésűek, egyben mozgalmasabbak, oldottabbak. A párosával, vagy sorozatban készített mellképek, a tiszteletre méltó aggok és matrónák, csinos fiúk és leánykák képei, a rendkívüli kereslethez kapcsolódtak, bizonyára a divatos képeknek ez a típusa biztosította a festő jövedelmét és népszerűségét. Művészi szempontból ez a műfaj alighanem kevesebbet jelentett számára, mint a tényleges arcképfestés, amint az önarcképeinek nagyszerű sorából is kitűnik. A portréknál azonban Baltazár Denner hatásától független maradt. A legerősebb inspirációt ebben a vonatkozásban közelebbi környezetéből kapta, mindenek fölött a korszak egyik legjelentősebb arcképfestőjétől, Jan 35 Paris, Louvre, Ltsz.: 1839, olaj, vászon, 44X36 cm. Villot katalógusa (1855, 1884, Nr. 485) szerint a régi gyűjteményből. Már 1793-ban a Louvre-ban (Ltsz.: 468). L. Loche, R. : Catalogue des collections de François Tronchin (1704—1798). Genava, XII. (1974) IX. 23, Nr. 44 mint, B. Denner Festő képmása, olaj, vászon, 75,6X62,1 cm. 1778-ban vásárolta Mannheimből Vigneux-től Denner műveként. 1928-ig a Tronchin hagyatékkal Bessinge-ben. Egy másolata J. P. P. de Saint Ours-tól mint Olasz festő képmása, 1798-ból a Lausanne-i Múzeumban. 37 Az irodalom alapján Seybold következő Önarcképeiről adhatunk még számot: Berlin, Lepke aukció 1900 márc. Nr. 79, olaj, vászon, 49X40 cm; Firenze, Gall. Corsini, olaj, réz, 39X29 cm; Gotha, Museum: Önarckép pipával, olaj, vászon, 47X38 cm; Sibiu, Brukenthal Museum, olaj, vászon, 55X44 cm; New York, Louis Lion gyűjteménye, olaj, vászon, 16X13 1/4 inch; Salzburg, Schloss Leopoldskron, Firmian-gyűjtemény, 1782; Temesvár (Timisoara) Múzeum, 1885 az Ormós gyűjteményből, olaj, fa, 38X28 cm, jelezve 1758-ból; Wien, Birkenstock-gyűjtemény, 1811 önarckép palettával, olaj, vászon, 2,2X1,9 láb; Wien, Pachner von Eggerstorf-gyűjtemény, 1814; Wien, Schottenstift; ? Ch. L. von Hagedorn gyűjteménye, 1755.
