Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Christian Seybold és a festőképmás a 18. századi Ausztriában

A felirat szerint ebben az időben, 1747-ben készült Seybold firenzei önarcképe (89. kép). A festmény történetére vonatkozóan sajnos nincsenek közelebbi adataink, nem tudjuk miként került a híres festők galériájába.

29 Annyi bizonyos, hogy 1762-ben Antonio Pazzi metszetében közzétették a Museo Fiorentino kiadványában s a galéria más 18. századi ábrázolásain is szerepel.

30 Egyszerű, gyengéd színezésű, finom szembenéző mellkép : Salomon Adler és Martin van Meytens képmásai mellett egyedül képviseli a korabeli német festészetet az arcképgalériában. Mint műalkotás fontosabb, számos szempontból, különösen a datálás kérdésében azonban erősen problematikus Seybold nagy varsói önarcképe (91. kép).

31 Kicsit archaizáló, a németalföldi portrékra emlékeztető tartásban és viseletben áll itt előttünk s a néző felé fordulva egy medált és aranyláncot tart maga előtt az asztalon. Feltételezték, hogy az az érem szerepel itt, melyet Josef Wenzel von Liechtenstein herceg adományozott volt a festőnek elismerésként a képtárba készített festményekért.

32 A Liechtenstein gyűjtemény régi katalógusai (1767, 1780) valóban megemlékeznek erről az eseményről s leírnak egy Seybold önarcképet, melyen a művész aranylánccal a nyakában s medállal a kezében szerepelt. Ez a bécsi kép azonban ezek szerint különbözött a varsóitól, nagyobb is volt, s az idők során nyomaveszett. A medálos arcképek keletkezését valószínűleg az ötvenes évek végére tehetjük, ugyanis az a két festmény, amelyet a herceg az éremmel jutalmazott, a festő 58. életévében készült. Az egyiken, a festő egy karakterfej önarcképén ez a szám szerepel s az 176l-es év — ami azonban, mint láttuk aligha lehet helytálló.

33 Rokon a kis Liechtenstein arcképpel és a késői budapesti önarcképpel a nürnbergi Germ. Nationalmuseum egy 1759-ből datált Seybold portréja,

34 s alig29 Firenze, Uffizi, Ltsz.: 1869, olaj, réz, 38X29,5 cm. A hátán felirat: „Christianus Seybolt Moguntinus/Regis Poloniae Pictor Aulicus aetatis Annorum 49 hanc/propriam effigiam pinxit/Anno 1747". A kortárs festők rendszerint felkérés alapján készítették el önarcképüket a galéria számára; általában igen nagy gondot fordítottak arra, hogy valóban a legjelesebb mesterek legyenek képviselve. Seybold esetében feltehetően Franz Stephan von Lothringen toszkán nagyherceg, azaz 1745-től I. Ferenc császár pártfogása játszott közre — Seybold a „herz, lotharingischer Hofmaler" címet viselte s Ferenc császár különleges érdeklődést mutatott az önarckép-galéria iránt; 1748-ban pl. részletesen lerajzoltatta az önarckép-termet. L. Prinz, W. : Die Sammlung der Selbstbildnisse in den Uffizien. I. Geschichte der Sammlung. Berlin, 1971. 30 Museo Fiorentino che contiene i ritratti de pittori. Firenze, 1762. IV. 277 (hangsúlyozzák, minden igyekezet ellenére sem sikerült róla tájékoztatást szerezni). Stefano Gaetano Neri rajzmásolata az österr. Nationalbibliothekban, Cod. min. 51 fol. 6, az önarckép-terem bejárati fala, az északi iskolák festőinek képmásai: Seybold arcképe az utolsó jobbra lent, Liotard és Rigaud mellett, Meytens és de Troy képmása alatt. L. még G. Macpherson miniatúra másolatait 1767, Windsor, Royal Library, 1. Prinz: i. m. 51. kép. 31 Varsó, Múzeum Narodowe, Ltsz.: 128828, olaj, vászon, 94X71 cm, a kreszovicei Potocki gyűjteményből. L. Chudzikowski, A.: Malarstwo Austriackie, Czeskie, Niemeckie, Wegierskie, 1500—1800. Warszawa, 1964. 91, Nr. 203; Malarstwo Europejskie. Katalog zbiorow. Warszawa, 1967. II. 109. 32 L. 13. jegyzet. 33 Vaduz (a. e. Wien) Liechtenstein hercegi képtár, olaj, réz, 40X31 cm, felirat jobbra: „C. Seibolt pinxit/alt 58 Ano 1761/geb. zu Mayntz." Párja ugyanott a Festő leánya, olaj, réz, 40X31 cm. L. F an ti: i.m. és'

Description i.m. 63, Nr. 171—172. 34 Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, Ltsz.: 465, olaj, vászon, 55X44,7 cm, felirat: „Ch. SEIBOLD, fc: 1759". L. Katalog der Gemälde des 17. und 18. Jahrhunderts. Nürnberg, 1934. 66. Korábban a nürnbergi Hertel gyűjteményben, 1. P a r t h e y, G.: Deutscher Bildersaal. Berlin, 1864. II. 545.