Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Christian Seybold és a festőképmás a 18. századi Ausztriában

Ezekben az években készülhetett a félalakos Önarckép palettával a bambergi múzeumban.

23 Már érett férfikorban mutatkozik Seybold a leningrádi önarcképen.

24 A rendkívül festőién, finom kékesszürke, barna tónusban lágy fény-árnyékkal komponált festmény a kifejezés olyan rendkívüli intenzitásáról, olyan meggyőző erőről tanúskodik, amilyennel a 18. század arcképfestészetében csak ritkán találkozunk. E festői értékek alapján Seybold egykori magas értékelése, széleskörű sikere mindenképpen indokoltnak látszik. A leningrádi Önarcképet különben C. G. Geyser metszetében az egyik legjelentősebb korabeli német folyóirat, a Neue Bibliothek der Schönen Wissenschaften und der freyen Künste közölte 1778-ban (88. kép), akkoriban Gottfried Winkler lipcsei kereskedő híres képgyűjteményéhez tartozott.

23 A felfogásmódban ettől lényegesen eltér, s az 1745. évi budapesti képmáshoz áll közel Seybold szép félalakos portréja a bécsi Barockmuseumban.

20 Ez a mester legelegánsabb arcképe: karosszékben asztalka mellett ül, tubákos szelencét tart maga előtt. Az ecsetek — nem mint máskor hanyagul a füle mögé dugva — a palettával diszkréten a háttérben az asztalkán láthatók. Ügy mondhatnók, szinte vasárnapias mezben látjuk a festőt, pihenés közben. Hasonló a beállítás egy további, ugyancsak a negyvenes évek közepére datálható bécsi Önarcképnél (Histor. Museum, 90. kép).

27 Könyvvel és szemüveggel a kezében figyelve fordul itt a néző felé, mintha éppen csak abbahagyta volna az olvasást. A festőszerszámokat itt is a háttérbe helyezte — egy fehér kendőre. A keskeny ovális arc, a magas, mélyen barázdált homlok, a figyelő tekintet mind erős egyéniségről árulkodnak, kritikus szellemről, függetlenségre való törekvésről. Különösen világossá válik mindez, ha ezeket a portrékat például Martin van Meytens csaknem egykorú, hagyományos udvari Önarcképével hasonlítjuk össze, vagy eszünkbe idézzük a korabeli jellemzést: Seyboldban igen sok „Virtuosenlaune" volt s bizony még a „nagy és jóságos Mária Teréziával is éreztette".

28 23 Lille, Musée, Ltsz.: 1194, olaj, vászon, 45X37 cm, 1903-ban szerezve. L. Benoit, F.: La peinture au Musée de Lille. Paris, 1909. III. 171. Mint J. B. Jouvenet művét tartották számon. Valószínűleg azonos avval a Seybold Önarcképpel, amely Vivant Denon gyűjteményében csaknem azonos mérettel (17X14 pouces) szerepelt 1826-ban. Nem lehetetetlen, hogy azonos avval a képpel, amelyet M. Ponsaux tulajdonából 1780ban állítottak ki Toulouse-ban (1. Mesuret: i.m. 369). Prága, Nar. Galerie. Olaj, vászon, 51,5X36,1 cm; Bamberg, Stadt. Museum. Olaj, vászon, 68X54 cm. Vi Leningrád, Ermitázs, Ltsz.: 6479, olaj, vászon fára húzva, 56X43 cm. 1930. évi szerzemény. L. Gosz. Ermitázs. Katalog zsivopiszi II. Leningrad, 1958. 364. 2,) L. Neue Bibliothek der Schönen Wissenschaften und der Freyen Künste 1778. VIII. L. Kreuch auf, F. W.

: Historische Erklärung der Gemälde Welche Herr Gottfried Winkler in Leipzig gesammlet. Leipzig, 1768. Nr. 216. 26 Wien, österr. Galerie, Ltsz.: Lg. 23, olaj, vászon, 94,5X75 cm. 1937 a Verein für Museumsfreunde-től, korábban bécsi és angliai műkereskedelemben. L. Baum: i.m. 648, Nr. 460. Ez lehetett az a Seybold önarckép, melyet a Catalogue of the Truchsessian Picture Gallery, (London, 1803) ír le, mint „önarckép tubákos szelencével" (2.11X2,3), s ami akkoriban Josef Franz Anton von Truchsess Zeil Wurzach gyűjteményéből került árverésre. Ugyanennek a gyűjteménynek egy másik Seybold önarcképe (palettával a kezében, 2,10X2,3) mindmáig ismeretlen. 27 Wien, Histor. Museum der Stadt Wien, Ltsz.: 51010, olaj, vászon, 92X74 cm. Korábban Wien, Galerie Neumann und Salzer (kiállítva 1930, Nr. 64. L. Belvedere, 1930. I. 121, 80. kép). 28 1. S t o 1 b e r g, F. L. gróf: Reise in Deutschland, der Schweiz, Italien und Sicilien. Leipzig, 1794. 393.