Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Christian Seybold és a festőképmás a 18. századi Ausztriában
Gróf Zichy Ödön egykori bécsi gyűjteményéből került a Szépművészeti Múzeumba az a mellkép, melyet alighanem Seybold legkorábbi önarcképének tekinthetünk (80. kép). 10 A jobb háromnegyed profilban ábrázolt fiatal férfi élénk tekintettel fordul a néző felé, a fény-árnyék ellentét hatásosan domborítja ki arcát. A fej feltűnően hosszú és keskeny, a homlok magas, a szemöldök vastag, a haj barna, s már itt egy kissé ritkás. A vonások lényegében ugyanolyanok, mint ahogy a későbbi portrékon élesebben és lesoványodva láthatók. A beállítás és a viselet, a laza zubbonnyal és nyakravalóval, a puha barettel Kupezky korai önarcképeire (Bratislava, Budapest) emlékeztet s valószínűleg Kupezky művei szolgáltak mintául a józan és komor kifejezés, a sötétes barnás kolorit tekintetében is. Jóllehet mindig rendkívül kockázatos egy arckép alapján az ábrázolt életkorát megállapítani, képünk modellje aligha mondható többnek 30—35 évesnél, ami az 1720 körüli keletkezést teszi valószínűvé. Ezt a budapesti festményt tekinthetjük Seybold legkorábbi ismert művének. Pontosan datálható Seybold másik, rendkívül magas művészi kvalitású önarcképe Budapesten. Az ugyancsak a Zichy gyűjteményből származó festményen, a mester talán legfontosabb alkotásán, karszékben ülve félalakban látjuk a Wienerisches Diariummal a kezében (82. kép). 17 Az újságon, melyet éppen nagyítóüveggel tanulmányozott, 1745. május 26. dátum olvasható. Az írást, a kezet, a felénk forduló alak bal vállát és arcát erős fény világítja meg, a kép többi része, a háttér lágyan árnyékolt homályban marad. Szürkés szemével komolyan s egyenesen tekint reánk a művész, az arc a korábbihoz képest soványabb lett, elvesztette simaságát, az orr és száj körül ráncok húzódnak, a homlok erősen barázdált. Határozottan érvényesül még itt is Kupezky hatása, elég ha csak Kupezky prágai vagy braunschweigi Önarcképeire gondolunk — és Rembrandt portréábrázolásainak befolyása, ami Kupezkynél is döntően érvényesült. Seybold azonban tovább lép a Kupezky által megkezdett úton, a későbarokk méltóságból, plasztikus súlyából az ő művészetében már semmit sem érzünk, lazább, festőibb felfogás uralkodik művein, intimebb, közvetlenebb előadásmód. Igen jellemző az is, ahogy a mester önmagát ábrázolja, az attribútum és az elfoglaltság, amelylyel az utókor számára megörökíti magát. Világosan kitűnik ez ha Seybold képe mellett egy másik, újságot tartó férfi képmását vesszük figyelembe, Kupezky egy kevéssé ismert művét, az Andrássy gyűjteményből (Szépművészeti Múzeum, 81. kép). 18 Előkelő úr ül itt előttünk díszes öltözetben, gazdagon hímzett mellényben, szőrmeszegélyes, aranygombos bársonyköpenyben. A viselet, a kellékek, a márványasztal a csokoládés csészével, a brokáthuzatú szék, a faragott kandalló a háttérben gazdagságról, rangról, hatalomról tanúskodik, a tiszteletet parancsoló alak francia nyelvű újságot tart a kezében ,, Nouvelles Extraordinaires de Divers Endroits" felirattal, 1728. január 4. dátummal. Seybold alig húsz esztendővel későbbi képe polgári személyt ábrázol, festőt, akit a kor felfogása szerint t(i Ltsz.: 53.429, olaj, vászon, 53,5X44,5 cm. Gróf Zichy Jenő budapesti, Zichy Ödön bécsi gyűjteményéből. L.: Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 639. 17 Ltsz.: 53.406, olaj, vászon, 93,5X73 cm. Zichy Jenő gróf budapesti, Zichy Ödön bécsi gyűjteményéből. Korábban Festetits Sámuel bécsi gyűjteményében, 1859 Nr. 139. Kiállítva: Bécs, Histor. Ausstellung der Akademie 1877; Porträtausstellung im Künstlerhaus 1880; Budapest, Szépművészeti Múzeum, Maulbertsch és kora, 1974. 1. Pigler: i. m. 639. 18 Ltsz.: L. 3.097, olaj, vászon, 87X71 cm. Andrássy Sándor gyűjteményéből, korábban Homonna. Kiállítva: Budapest, Műcsarnok, 1936.
