Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Christian Seybold és a festőképmás a 18. századi Ausztriában

magát, mely a képmás és a zsánerkép valamiféle egyvelege volt, s amelyet Hagedorn ,,

portrait historisé"-nek nevez. 1730 körül már mindenesetre bizonyos hírnévre tett szert, erre vall akadémiai felvétele mellett az a körülmény is, hogy ebben az időben már számos alkotása található jelentős gyűjteményekben. Gustav Adolf Götter báró (majd gróf) bécsi porosz követ tulajdonából már 1736-ban Seybold több műve — karakterfejek — a württembergi herceg ludwigsburgi kastélyába került, mint ahogy Götter a művész további képeit Drezdába II. Ágostnak is közvetítette.

8 Seybold úgy látszik Ausztrián kívül is széles körben ismert volt: Hagedorn többek közt megemlíti, hogy a mainzi választó 1748-ban Hoch egy kópiájáért „nach einem Kopf des Seybold in Wien" 12 aranyat fizetett.

9 1747-ben Önarcképe a firenzei híres festők galériájában került elhelyezésre s ez olyan kitüntetés volt, ami csak a kor kevés német festőjének jutott osztályrészéül.

10 Találkozunk képeivel a 18. században Mainzban, Mannheimben, Leipzigben, Berlinben, Moszkvában, Párizsban sőt Dél-Franciaországban is, egy toulouse-i kiállításon.

11 Téves lenne azonban mindebből arra következtetni, hogy sokat utazott, valójában egyetlen adatunk sincs külföldi tartózkodásáról. Festményeit — túlnyomórészt kisméretűek voltak — könnyen meg lehetett Bécsben szerezni s onnan elküldeni. Kapcsolatai a szász udvarral sem voltak okvetlenül közvetlenek* Hagedorn szerint Seybold 1747-ben „több szép fejet" festett a királynak, a drezdai inventárok szerint azonban az öt Seybold képet Götter gróf közvetítésével szerezték (1730—35). Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a szász választó és lengyel király, II. Ágost udvari festőjévé nevezték ki, mégpedig, amint az egy hasonló kinevezési iratból, Mária Terézia császárnő dekrétumából 1749-ből kitűnik néhány évvel korábban, azaz 1747 körül. Az 1747. évi firenzei önarckép felirata már „Regis Poloniae Pictor Aulicus"-nak nevezi. Minthogy azonban Seybold szászországi tartózkodásáról sehol sem történik említés, fel kell tételeznünk, hogy csupán olyan tiszteletbeli címről volt szó, amilyent olykor külföldi művésznek juttattak valamilyen különleges szolgálat vagy munka elismeréseként, anélkül, hogy tényleges udvari alkalmazásban állt volna. Pontosabb érte8 Gustav Adolf von Götter (1692—1762) 1715-től gothai szolgálatban, 1732—1734 porosz nagykövetként működött a bécsi udvarnál. VI. Károly grófi rangra emelte (1740), későbbi porosz főudvarmester, a berlini opera intendánsa, postaigazgató volt. Németalföldi és korabeli német mesterek műveiből jelentős képgyűjteményt hozott létre. Az 1736. évi ludwigsburgi inventárban 5 festmény szerepel Seyboldtól (8 Kupezkytől, 5 Max Handltől, stb.), amelyeket akkor Götter bárótól vásároltak. Az öt drezdai képet 40—40, 60—60, illetve 75 fl-ért szerezték Götter közvetítésével, 1. Hübn e r, J.: Verzeichnis der Dresdner Gemälde Gallerie. Dresden, 1856. 322. 9 Torkel Baden: Briefe über die Kunst von und an Christian Ludwig von Hagedorn. Leipzig, 1797. 44. Egy fiúcska és leány képmásáért 1749-ben Seybold Mária Terézia császárnőtől az akkoriban rendkívül magas 1000 fl. honoráriumot kapta. 1. Fleischer, J. : Das kunstgeschichtliche Material der geheimen Kammerzahlamtsbücher in den staatlichen Archiven Wiens von 1705 bis 1790. Wien, 1932. 54. összehasonlításképpen megemlíthetjük, hogy ugyanakkor pl. a császári pár életnagyságú arcképeiért (Peter Koblernek) 495 fl-t fizettek, egy nagyméretű oltárképért átlagban 500—1000 fl-t (Trogernek, Unterbergernek). 111 1. alább és 29—30. jegyzet. " Seybold önarcképe M. Ponsaux tulajdonából kiállítva a toulouse-i művészeti akadémián, 1. M e s u r e t, R. : Les expositions de l'Académie Royale de Toulouse de 1751 à 1791. Toulouse, 1972. 369, 3923. sz. Említenek tőle képeket Eitz grófnál Mainzban (1755), Gottfried Winklernél Lipcsében (1768), Stanislas August lengyel királynál Varsóban (1795), Jan Mayernél Prágában (1796), továbbá a Keyserling gyűjteményben Rautenberg b. Tilsitben, a Galitzineknél Moszkvában (1796), stb.