Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Reynaud Levieux festménye
A budapesti Vizitáció a pousseni hatások mellett, úgy véljük, valamilyen módon szintén kapcsolódik Le Brun művészetéhez. Ezt a feltételezésünket a bécsi Albertina egyik François Verdier (1651—1730) rajza teszi indokolttá (78. kép). 8 Verdier Le Brun egyik legkedveltebb tanítványa volt, sőt rokonságban is állott mesterével. Résztvett a műhely munkáiban és a legnagyobb megbízatások teljesítésében, Le Brun műveiről másolatokat készített. Jellegzetes rajzoló művészetével, s ennek kapcsán a bécsi lappal is foglalkoztunk már. 9 Megállapítottuk, hogy a rajz valószínűleg a XVII. század utolsó éveiben készülhetett, s feltehető, hogy megőrzött Le Brun-i motívumokat is. Ha Levieux budapesti festményét (77. kép) és Verdier Vizitációját (78. kép) összevetjük, nem kell magyarázatot fűzni ahhoz, hogy a két mű között, milyen alapvető rokonság van. A színhely, a figurák elrendezésének különbözősége, a képszerkesztés egyéni szempontjai mellett az egyes motívumok ismétlődése, főként a három főalak : Zakariás, Erzsébet és Mária típusának megegyezése, nem a két mű közvetlen kapcsolatára, de közös előképre enged következtetni. Le Bruntől ugyan nem ismerünk ilyen kompozíciót, 10 de tudjuk, hogy 1657ben a párizsi Saint-Sulpice szemináriuma számára megfestette Mária és Erzsébet találkozását. A mű nem maradt fenn, sőt annak idején sem került rendeltetési helyére, mert a megrendelő M. Jean-Jacques Olier halálával, még 1657-ben Le Brun kapcsolata megszakadt a Saint-Sulpice-szel. A mű további sorsáról szintén nincsenek adatok, de miután a Saint-Sulpice elöljárói a megrendelt képet nem kapták meg Le Bruntől, a művész halála után ,,en 1697 M. Tronson demanda le même sujet à Verdier élève de Le Brun, qui excellait à copier les originaux de ce grand maître". 11 E megrendelés körülményeiről Faillon a ,,Vie de M. Olier, fondateur du Séminaire de Saint-Sulpice" című könyv szerzője ezeket írja: ,,M. Leschassier, quatrième supérieur du séminaire, résolut d'accomplir les instructions du fondateur, au moins en parti, en procurant à la chapelle du séminaire le nombre de grands tableaux que Le Brun avait refusé de peindre, malgré ses engagements. A la Visitation, réproduite par Verdier, il ajouta la Présentation de la très sainte Vierge au temple, qui fut peinte par Marot; la Nativité de Notre-Seigneur par le Clerc, et un tableau de la Purification que M. Le Peletier se chargea de faire peindre pour remplacer celui de Le Sueur, qu'il avait placé dans la chapelle de la petite communauté, dite Robertins." 12 Jouin 13 Le Brun monográfusa Faillon szavait úgy értelmezte, hogy Verdier a Saint-Sulpice számára 1697-ben — tehát Levieux halála után —, a sokszor 8 Ltsz.: 11.816, fekete és fehér kréta, lavírozva, 342X270 mm. 9 K a p o s y, V. : Remarques sur quelques oeuvres de François Verdier. Acta Históriáé Artium, 1980. Tomus XXVI, 83—85, Fig. 12. 10 François Poilly (1623—1693) készített ugyan egy Le Brun Vizitációt ábrázoló kompozícióról metszetet, de ezen ovális keretbe foglalva csak Erzsébet és Mária látható félalakban felhők között megjelenő angyalok kíséretében. Wildenstein, D.: Les oeuvres de Charles Le Brun d'après les gravures de son temps. Gazette des BeauxArts, 1965. Tome 66. Nr. 21. Ezenkívül még Jouin említ egy festményt lord Feversham gyűjteményében. Jouin, H.: Charles Le Brun et les arts sous Louis XIV. Paris, 1889. 485. 11 Jouin, H.: i.m. 94, note 2. Faillon: Vie de M. Olier fondateur du séminaire de Saint-Sulpice. Paris, 1873. Vol. III. 102—103. 12 Faillon: i.m. 103. 13 Jouin, H.: i. m. 485.
