Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Sodoma „Lucretia halála" című képének restaurálásáról
SODOMA „LUCRETIA HALÁLA" CÍMŰ KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSÁRÓL A Szépművészeti Múzeum Közleményeinek 51. számában 1 Harasztiné Takács Marianna beszámolt Sodorna ritkabecsű művének gyűjteményünkbe kerüléséről, a képpel kapcsolatos kutatásról, és előre jelezte az akkor még folyamatban levő restaurálás közzétételét is. Tekintettel az esemény fontosságára, a kép rossz állapotára és arra a lehetőségre, hogv_ helyreállítását követően az állandó kiállítás soraiba léphet, nem sokkal megszerzése után (1977) elkezdhettem a munkát. A beavatkozás ebben az esetben is két fő problémakör jegyében zajlott le, nevezetesen a technikai és az esztétikai kérdésekre adandó válasz, azaz a megoldás mikéntje foglalkoztatott. A feladat sajátossága az, hogy főleg az utóbbi okozott gondot, mivel olyan érzékeny képrészletek károsodtak, amelyek a kompozíció szempontjából fontosak, mondhatnám a gyújtópontban vannak. E beszámoló célja az, hogy rövid technikai leírás mellett az esztétikai megoldást mutassam be, ami ezúttal nem lehetett más, mint az ép részletek folytatása és a hiányok rekonstruálása oly módon, hogy az mind közeli, mind távoli nézetben zavartalan összképet biztosítson. A 71X61 cm nagyságú, diófa alapú olajfestmény technikai felépítése azonos a XVI. század elején Leonardo hatása nyomán létrejött táblaképek felépítésével. A már említett fa, mint képalap jelenthet eltérést a leggyakrabban előforduló nyárfától, valamint az a tény, hogy a testüfelületek modellálásánál használt fehér színezék nem tartalmaz fémoxidot. Ezek az eltérések azonban nem jelentenek egyedi, kizárólagos esetet. Ugyanakkor korának festőtechnikai jellegzetessége figyelhető meg a rézkarbonát tartalmú színezékkel, magas impasztóval felhordott, zöldeskék drapéria felületén. A Leonardo hatás főként a test és az arcok sfumatós előadásában jelentkezik, kihasználva a melegszürke alapozás adta lehetőséget. Egyéniségét leginkább a részletek kötetlen (nem a lassú fejlesztésen alapuló), gyorsan kivitelezett pontjain mérhetjük le, valamint az erőteljes kontraszthatásra alapozott tónus és színfelépítésben. A kép állapotát gyűjteményünkbe kerülésekor igen rossznak találtuk, rongálódásának mértéke azonban nem zárta ki azt, hogy megfelelő gondossággal és beleérzéssel végzett rendbehozatala után ne lehetne kiállításainkat e művel gazdagítani (57. kép). Legszembetűnőbb hiba volt a festett felület nagy részének, függőleges irányú fellazulása (58. kép). Később más probléma vált elsőrendű jelentőségűvé, így az átfestések kérdése, amelyek részben sértetlen, részben 1 Harasztiné-Takács, M.: Még egyszer Sodorna Lucretia képeiről. Szépművészeti Múzeum Közleményei, 51. (1978) 71—86.
