Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Megjegyzések Lodovico Dondo Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájáról készült másolatához
vetések alapján. Rubens Dijonban levő rajzán (38. kép), 20 a mantovai Dondo festmény-másolaton, Monsignorinak a Mantova melletti San Benedetto di Po kolostorba készített festményén egy olyan közös jellegzetességet ltáhatunk, amely csak e három művön található, még pedig az asztal lába tömör, egy tömbből esztergályozott formáját. Ellentétben a többi másolattal, nem hat, vagy több számú, hanem csak az asztal két végén egy-egy darabból áll. Rubens dijoni rajza ugyancsak Mantovában készült, korai műve a mesternek. Valószínű, hogy a Mantova melletti San Benedetto di Po kolostorban levő másolat lehetett az előképe mind Dondo festmnéyének, mind Rubens rajzának, melyen az alakok egy része is kapcsolatot mutat Dondo és Rubens alakjaival is. Dondo is és Rubens is mind az eredeti Leonardo-falfestményt, mind az arról készült másolatok közül néhányat tanulmányozhatott, amikor Leonardo-másolatukat elkészítették. Ez az egy tömbből formált asztalláb közös jellegzetesség, csak itt, e három műnél fordul elő (52—54. kép). Rubensnek dijoni rajzával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Van olyan felfogás, mely szerint Itáliába érkezése után már egy éven belül készítette a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában levő Utolsó vacsora másolatát, és e rajzok egyike volt az alapja Soutman modelettójának, amelyről azután az metszeteit késztíette. Soutman modellettója, melyet saját maga rajzolt vörös és fekete krétával metszetei előkészítéséhez, Chatsworthban van. Nem találni olyan Rubens rajzot, amely pontos alapja lehetne ennek a Soutman műnek, a metszetek közül néhányon rajta van a Rubens delin, és P. Soutman effigiavit et excud. felirat. Rubens eredeti rajza — amely azonban nem pontos megfelelője a Soutman metszeteknek — a dijoni múzeumban van. Soutman nagy metszetét két részből álló nagy lapokra készítette (48—49. kép), és feltételezhető, hogy lehetett Rubensnek egy olyan rajza is, amely közvetlen alapul szolgálhatott ehhez. A dijoni rajz azonban közelebb van a spanyol magángyűjteményben levő Van Dyck festményhez, sajnos azonban ott az asztal lábát nem lehet kivenni. A Soutman metszet (metszetek) csak az asztal térítőjéig ábrázolják a jelenetet, a terítő alatti rész, így az asztallábak hiányoznak. Rubens más Leonardo Utolsó vacsora-másolatot is ismert, így adat van arról, hogy a belgiumi Tongerloo-ban már a 16. század közepén ott levő, Andrea Solariónak tulajdonított másolatot is megtekintette később. 21 A dijoni rajznak megfelelően (ahol azonban az asztal lábának jellegzetessége látható) — Soutman metszetén is az asztal csendélete helyett Krisztus előtt csak kenyér és kehely van, más nincs az asztalon, Leonardonál viszont megterített asztal van. A Soutman metszeten Rubens formaadása a figurákban és a fejek jellegében, a lágy, teli formákban is felismerhetők. Rubens rajzát világos-sötét kontrasztú, festményszerű művé alakította át, ami bizonyos nehézséggel járt, finom pontozással és vonalkákkal gömbölyíti a fejeket, hullámos, párhuzamos vonalakkal a haj anyagszerűségét adja vissza. Krisztus és az apostolok mint világos figurák a sötét, függönyös háttérből tűnnek elő. A dijoni rajz alapján M. Jaffè rámutat arra, hogy Rubens egyik legelső kirándulása Mantovából éppen Milánóba történt, az Utolsó vacsora tanulmányo'-" Rubens, Leonardo da Vinci után: Utolsó vacsora, 1600—1. Vízfestmény, toll. Dijon, Musée des Beaux-Arts (17. századi másolatként számontartva,). A fényképet és a közlési engedélyt ez úton köszönöm meg a dijoni múzeumnak. írod.: Jaffè, M.: Rubens and Italy. Oxford, 1977. 29., 53. kép; Robeis, H.: Die Rubens-Stecher, P. P. Rubens (Katalógus). Köln, 1977. II. 79. 21 Bilder nach Bildern (Katalógus). Münster, 1976. 180.
