Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Megjegyzések Lodovico Dondo Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájáról készült másolatához
zása céljából. Az asztal lábának jellegzetességei, összevetései arra engednek következtetni, hogy még ez előtt láthatta a Mantova melletti San Benedetto di Póban levő másolatot, s ennek nyomát később sem feledte el, nem fedte el. Rubens hosszú, keskeny rajzából az látható, hogy érdeklődése elsősorban a kifejezésre és a dramatikus megoldásra irányult, a csoportnak fénnyel és árnyékkal való megformálására. A hátlapon flamand írással a színek felirata található. Rubens megnézte a Cenacolót, amely Leonardóról szóló, fordításban megmaradt kéziratából is kitűnik. 22 Nagy megértést tanúsított Leonardo iránt, csodálta annak természethű és nemes ábrázolását. Rajzában nagy kifejező erővel ragadja meg a drámai eseményt, amit még fokoz annak a flamand paraszttípusnak a megformálása ami Simon, Bertalan, András és Júdás alakjánál még karikatúraszerűen is hat — ahogy erre rámutattak. Rubens megbízatásokat kapott Mantovában uraitól másolatok készítésére, később Rómában és Spanyolországban is kellett ilyen megbízatásokat teljesítenie. Valószínű, hogy az Utolsó vacsorát és az Anghiari csatát is ilyen megbízásból kezdte, és ezek a rajzai ahhoz készültek. A dijoni rajzot még 1601-ben készítette, mielőtt 1603-ban Milánóban az eredetit megtekintette volna és a Pompeo Leoni birtokában volt Leonardo-rajzokat is tanulmányozta volna. Az is lehetséges, hogy azok között a rajzok között is lehetett olyan, ami az asztalláb egy tömbből való formáját mutatta. Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájáról készített 16. századi másolatok jelentősége egész a 19. századig nagyon fontos, egyrészt az állítólag nagyon elpusztult eredeti mű rekonstrukciójához (amit mindig, minden korban hangsúlyoztak), másrészt az 1800 körüli másolatokat már nem az eredeti után készítik, hanem éppen e régi másolatok utáni, korabeli rajzok alapján. Olyannyira, hogy a leghíresebbé vált metszetmásolat, Raphael Morghené úgy készült, hogy az eredetit nem is nézte meg, hanem Matteini és Appiani rajzai alapján dolgozott. Ők többek között főleg a castellazzói Convento Gerolamini refektóriumában volt freskó alapján dolgoztak, és a Páviai Certosa-beli másolat alapján, amely később Londonba került, a Royal Académybe. 23 A 18. század végén Dutertre az egyetlen, aki az eredeti mű alapján dolgozott. A Morghen metszet és a Certosa di Paviai-i mű alapján készítette J. A. Allmer 2 ''' színes pontozó modorban készült másolatát Leonardo Utolsó vacsorájáról (55. kép). Allmernél feltűnően jól látszik a Bertalan fej orrának homorú változata, amely a fal megrongálódása miatt ezen a helyen, több másolatra megváltozott formában került rá. Allmer a többi alaknál is szinte antiklasszikus alakokat formál, ami meglepő éppen a klasszicizmus korszakában. Bittheuser 25 metszete a Morghen művének szinte pontos másolata (56. kép). Végigtekintve fejtegetéseinket, összefoglalásként a következőket állapíthatjuk meg a Lodovico Dondo képpel kapcsolatosan: bár mégis érezhető a nagy hatás, amit Leonardo eredeti műve gyakorolt rá, a közvetlen előképe a Monsig22 Jaffè: i.m. 32. 23 Vö. 17. jegyzet. 24 J. C. Allmer, Leonardo da Vinci után, Utolsó vacsora. Színes pontozó modor, 385X680 mm. Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 1950-3544., 19. sz. kezdetén.; B é n é z i t, E. : Dictionnaire critique et documentaire des Peintres, Sculpteurs, Dessinateurs et Graveures . .. Paris, 1960. I. Angol iskolához tartozó mester. 25 J. Bittheuser, Leonardo da Vinci festménye és Raphael Morghen metszete után: Utolsó vacsora. Rézmetszet, 425X705 mm, Esterházy gy. E. O. 2,5. Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 48390.
